CARPE DIEM

Átváltozások

- Miért van az, bölcs kádi, hogy ha egy szegénytől kérek valamit,

segít, ahogy csak tud, a gazdag meg szóba sem áll velem?

Rosszul csinálok valamit, vagy a világ ilyen?

- Gyere az ablakhoz - mondta a kádi -, és mondd, hogy mit látsz?

- Mit látnék - türelmetlenkedett a látogató -, az utcát látom, a fákat, az embereket,

azt a megrakott tevét ott a sarkon, meg azt a fiatal nőt a gyerekével, semmi különöset...

- Most gyere ide a tükörhöz! Nézz bele, és mondd, most mit látsz?

- Furcsákat kérdezel, ó kádi! Hát mit látnék a tükörben? Magamat!

- Így van ez, fiam - mondta a bölcs öreg. Üvegből van az ablak meg a tükör is.

De ha rákensz egy kis ezüstöt, már csak magadat látod...

A pokol kapui

Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen mesterhez -

és a következő kérdést tette fel neki:
- Valóban létezik Paradicsom és Pokol?

- Ki vagy te? - kérdezte Hakuin.

- Szamuráj vagyok - válaszolta a harcos.

- Te? Szamuráj? - kiáltott fel Hakuin. -

Miféle uralkodó fogadna fel téged testőréül?

Hiszen olyan a képed mint egy koldusé!

Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott,

de Hakuin csak folytatta:

- Szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa mint a fejed!

Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte:

- Innen nyílnak a Pokol kapui.
E szavakra a katona - megértvén a mester tanítását -

visszadugta kardját a hüvelyébe és fejet hajtott.

- És innen a Paradicsomé - mondta Hakuin.

Csendes szobák-nyitott ablakok

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon.

E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld.

Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért; elhagyták a kolostort s útnak indultak,

hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját.

Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át.

Megöregedtek és elfáradtak ugyan,

de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyer tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte.

Ott a küszöb s azon túl... - majd Isten.

A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták,

úgy lépték át meghatottan a küszöböt.

Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat.

Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak.

Asztalukon a nyitott Biblia feküdt,

kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

Kínai szállóige

Az állam akkor van rendben, amikor a kardokat rozsda emészti,

az ásók meg fényesek;

amikor a börtönök az ürességtől konganak,

a magtárak meg szűkek;

mikor az orvosok gyalog járnak,

a pékeknek meg kocsira is jut;

ami csak úgy valósul meg,

ha a törvényszék udvarát felveri a gyom

s a templom küszöbét kopottra járják.