CARPE DIEM

A világ 7 uj Csodája





Chichén Itzá (yucatáni maja nyelven chich'en itza, �az itzai kút kávájánál�) pre-kolumbiai eredetű maja-tolték romváros Közép-Amerikában, a Yucatán-félsziget északi részén, Mexikóban. Az 500 körül épült maja várost a 10. században a Tulából kelet felé menekülő toltékok elfoglalták, majd a harci szövetségre lépő két nép katonai vezetői a maja-tolték birodalom fővárosává tették. A toltékok honosították meg Kukulkán � a tollas kígyóisten � tiszteletét, harci szokásaikat és az emberáldozat rítusát, amelynek jeleit a város ma is magán viseli. Chitchén Itzá a két nép kultúrájának és művészetének találkozási pontja, az Újvilág leghátborzongatóbb helyszíne. A város egyedülálló építészeti rom-együttese 1988 óta az UNESCO kulturális világöröksége, és 2007. július 7-től a világ hét új csodáinak egyike.






A Megváltó Krisztus szobra (portugálul: Cristo Redentor � a �Megváltó szobra�) 30 méter magas Jézust ábrázoló, kitárt karjaival keresztet formáló műalkotás a brazíliai Rio de Janeiróban. [1] A világ egyik legismertebb szobra az egykori brazil főváros (1960-ig) és az ország jelképe. A 8 méteres talapzaton álló emlékmű 1145 tonnás (ebből a fej 36,5 tonnás, a kezek egyenként 9,1 tonnásak) az oltalmazón széttárt karok teljes szélessége 30 méter. A Megváltó Krisztus szobra a 704 méter magas Púpon, azaz a trópikus Tijuca Erdei Nemzeti Parkban emelkedő Corcovado-hegyen áll.[2][3] A szobor Brazília leglátogatottabb műemléke: évente 1,8 millió turista keresi fel.






A Colosseum az ókori Róma hatalmas amfiteátruma.

Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is.-írta az óriási építményről Beda Venerabilis angolszász egyházi író.

Az amfiteátrum római találmány. Lényege az elliptikus alaprajzú aréna, amelyet több emelet magasságban ülőhelysorok öveztek, ahonnan a nézők biztonságosan szemlélhették a látványosságokat. Az amphitheatrum szó utal az épülettípus eredetére, hiszen két, félkör alaprajzú görög színház "összeillesztése" eredményezi az ellipszis formát.

A Colosseum Vespasianus császár ideje alatt épült Rómában, a Forum Romanum délkeleti végén. I.sz. 80-ban készült el, ekkor volt megnyitója is. Vespasianus utóda, Titus avatta fel szertartásos ünnepség keretében, amelyen 5000 vadállatot vonultattak fel. A legfelső üléssort a következő császár Domitianus fejeztette be.

Eredetileg Amphiteatrum Flaviumnak hívták. Mai nevét a középkorban kapta, feltehetően Néró egy a közelben álló szobráról (a kolosszusról). Az épületet gladiátor- és állatviadalok színhelyéül tervezték, és a korhoz képest hatalmas méretű nézőtömeg befogadására volt képes.

A Colosseum átmérője mintegy 500 méter, 48,5 méter magas; mészkőből, tufából és téglából épült, bonyolult szerkezetű építmény. Az üléssorokat lejárók és sétálófolyosók tagolják, amelyek az amfiteátrumban mintegy 50 ezer ember zavartalan elhelyezését és közlekedését biztosították. Az építészek olyan járatok és felvonók rendszerét alakították ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását közvetlenül a ketreceikből. A negyedik, legfelső emeleten elhelyezett talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az amfiteátrum arénáját óriási sátorral lehetett befedni.

A Colosseumhoz a Caeliustól az Esquilinusig terjedő félkörben mindazok az épületek csatlakoztak, melyek az amfiteátrumot kiegészítik. Ilyenek első sorban a ludusok, gladiátoriskolák, különböző néven (Matatinus, Gallicus, Magnus és Dacicus); Spoliarium (halott gladiátorok kamrái), Samiarium (fegyverkovácsok háza) és Summum choragiu (díszletek és kellékek háza, melyek a nagy felvonulásokhoz kellettek).
Kiegészítette ezt a telepet egy atlétaiskola (a mostani San Pietro in Vincoli tájékán).




A kínai nagy fal (hagyományos írásjegyekkel: 長城; egyszerűsített írásjegyekkel: 长城; pinjin: Chángchéng, népszerű magyar átírás: Csang cseng) az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek támadásaitól.





Machu Picchu, az egykori Inka Birodalom romvárosa Peruban, az UNESCO Világörökség része. A hagyomány szerint az 1460-as években � az inka király � Pachacutec Inca építtette. A város fél évszázadig virágzott, majd kb. 400 évig �pihent�, míg 1911-ben újra felfedezték.





Petra egy romváros Jordániában.

Köves-Arábiában, a Holt-tengertől délre, a Vadi Muza (Mózes völgye) nevű sziklafalaktól bezárt völgyben fekszik




A Tádzs Mahal (hindu nyelven: ताज महल, perzsa nyelven: تاج محل az indiai Agrában található mauzóleum. 1631 és 1654 között építette a feljegyzések szerint 20 000 munkás.

Az épületet a XVII. században élt Sandzsahán császár építette szeretett felesége Mumtaz Mahal halálakor. Mumtaz gyerekszülésbe halt bele 1630-ban, és a császár, India ötödik mogulja szerette volna, ha Agrában, ahol az uralkodói udvar helyszínén egy fehér márvány síremléket építenek az emlékére. A történetírók szerint Mumtaz Mahal, 1612-ben tartott menyegzőjükön arra kérte férjét, hogy ha majd meghal, többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi. A legújabb ásatások szerint a császár mauzóleuma pontosan szemben állt volna a Tádzs Mahallal, fekete kövekből építették volna meg, azonban sohasem készült el.

Az épület Ahmad Lahorit tervei alapján készült. A legenda szerint az uralkodó az építkezés befejezése után Ahmad Lahoritot megvakíttatta, hogy soha ne építhessen még egy ilyen pompázatos épületet.