CARPE DIEM

A világ hét csodája





A gízai Nagy-piramis

A gízai Nagy-piramis (más néven Hufu-piramis vagy Kheopsz-piramis, ókori nevén Ahet Hufu, �Hufu fényhegye�)
az egyiptomi óbirodalmi Hufu (görögösen Kheopsz) fáraó által építtetett piramis. Ez a legrégebbi és egyben az egyedüli fennmaradt épület az ókori világ hét csodája közül.

Hufu piramisa az egyiptológusok szerint i. e. 2560 körül épült, és a munkálatok körülbelül húsz év alatt fejeződtek be. A piramis eredetileg a fáraó síremlékének készült, ezért Hufu fáraó piramisa néven is ismert. Hufu (i. e. 2551�2528) elhatározta, hogy elődei hagyományát követve csodálatos sírboltot építtet magának.






Szemirámisz függőkertje (ismeretes még a babilóniai függőkert elnevezés is) és Babilon falai Babilóniában (ma Irak területén található) az ókori világ hét csodája közé tartozik. Feltételezhetően ezek az építmények II. Nabú-kudurri-uszur kérésére épültek, Kr. e. 600-ban.

A függőkertet számos görög történetíró leírta, mint pl. Sztrabón vagy Diodórosz, de nagyon kevés bizonyíték van arról, hogy valóban létezett-e. Néhány (körülményes) bizonyíték szerint a babiloni palota megnövekedett, de ez nem teljesen megfelelő bizonyíték, hogy miért néztek ki ilyen különösen ezek a függőkertek. Néhány ember szerint ezen a helyen az eredeti építmény összekeveredett a kertekkel, amik Ninivében is léteztek; a feljegyzett táblázatokon is tiszta kerteket találtak a kutatók. A tábla leír egy lehetséges gépezetet is, mely hasonlít az arkhimédeszi csavarra, amivel hihetetlen magasságokba is fel tudták szállítani a vizet.

Összevetve a feljegyzéseket, a kert azért épült, hogy felvidítsa Nabu-kudurri-uszur (a bibliai Nabukodonozor) honvággyal telt feleségét, Amüthiszt. Amüthisz, a médek királyának leánya, összeházasodott Nabukodonozorral, hogy szövetséget kössön a két nemzet. Ahonnan ő jött, ott a föld tiszta zöld és sok a hegy, ellenben Mezopotámiával (Ázsia DNY-i részén fekvő ország), ami nagy, sivatagos terület. A király eldöntötte, hogy épít egy olyan építményt, ami úgy néz ki, mint a médek néhány épülete; egy mesterséges hegy, ami tetején egy függőkert helyezkedik el. A függőkertnek feltehetően nem volt igazi �esése�, hanem ezt a felfüggesztést kábelekkel és kötéllel oldották meg.

A neve egy pontatlan görög fordításból, a kremastos hibás meghatározása miatt kapta mai nevét, de az is lehet, hogy a latin pensilis szó okozta ezt, mert a latin szó nem teljesen függést, hanem inkább túlnyúlást jelent, ami a terasz vagy balkon egy részére jellemző is.

A görög geográfus, Sztrabón, aki leírta a függőkertet a Kr. e I. században, ezt írta: �Boltozatos teraszokból áll egymás felé emelkedve, és a pillérek kocka-alakban pihen. Ezeket a lyukakat feltöltötték földdel, így a fák képesek voltak a lehető legmagasabbra megnőni. A pillérek, boltozatok és a teraszok égetett téglából és aszfaltból készültek.�

Ha a kert egyáltalán létezett, gyönyörű látvány lehetett: egy zöld, leveles-lombos, mesterséges hegy az alföld közepén.





Artemisz temploma (görögül: Artemision, latinul: Artemisium) más néven Diana temploma, egy ókori görög templom volt, amelyet Artemisz istennőnek ajánlottak fel. A templom Kr. e. 550 körül épült Epheszoszban a Perzsa Birodalom területén. Artemisz temploma az ókori Epheszoszban volt, körülbelül 50 km-re a mai török Izmir várostól. Az eredeti templomból (ami az ókori világ hét csodái közé tartozott) semmi sem maradt fenn az utókornak.




Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra




Halikarnasszoszi mauzóleum, Mauszólosz királyi helytartó síremléke a kis-ázsiai Halikarnasszoszban.
Mauszólosz Kária uralkodója volt, Kária pedig i. e. 377 � 353-ig a Perzsa Birodalom részét képezte. A tartomány fővárosa Halikarnasszosz volt, amely a mai Törökország egyik turistaparadicsoma és Bodrum a neve.

Mauszólosz apját követte a trónon, mint a perzsa király tartományi kormányzója, de uralkodása megkezdése után hamarosan független király lett.

A helytartó a testvérét Artemisziát vette feleségül. Elhatározta, hogy síremléket készíttet maga és felesége számára. Olyan síremléket szeretett volna, amely halála után sokáig emlékezteti a világot a hatalmára.

A király még s síremlék elkészülte előtt, i. e. 351-ben meghalt, így felesége, Artemiszia irányította a munkát, de építése közben maga is meghalt, s így az épület mindkettejük síremléke lett. A mauzóleum leírását Idősebb Plinius tartotta fenn, de az általa adott kép a pontos rekonstrukcióhoz elégtelen.

A királyi pár hamvai aranyurnában a sírkamrában voltak, amelyet kőoroszlánok őriztek. A kőoroszlánok egyike ma is megtaláható a British Múzeumban.

A magas pódiumon álló, görög templomszerű sírépületet 36 ión oszlop vette körül, teteje piramisszerű volt, s csúcsát � 43 m-re a föld felszíne felett � márvány négyesfogat díszítette.

Építésze Szatürosz és Pütheosz volt, ez utóbbi készítette a négyesfogatot is. Az épület egyéb szobordíszeinek mestereként az ókori hagyomány Szkopaszt, Brüaxiszt, Timotheoszt és Leókharészt nevezi meg.

A 16. században lerombolt mauzóleum újabb kori ásatásai során előkerültek egy amazonharcot ábrázoló fríz töredékei, továbbá egy kentaurharcot és egy kocsiversenyt megjelenítő fríz néhány töredéke, ezek az i. e. 4. század görög szobrászatának jelentős emlékei (ma a londoni British Museumban). E maradványokat megkísérelték stílusuk alapján a hagyományban említett mesterek közt elosztani, ám sem ez, sem az épület pontos rekonstrukciója eddig nem sikerült.



A Rodoszi Kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt, Rodosz városában. A világ hét csodája közül hatodikként tartották számon.




Az alexandriai világítótorony Kr. e. 3. század folyamán épült Egyiptom területén az alexandriai Pharos szigeten. Először mint a kikötőt jelző szimbólum, később világítótorony lett belőle.

Magasságát 115 és 135 méterre becsülik, és sokáig a Föld legnagyobb, ember által készített építménye volt. Sidoni Antipáter a világ hét csodái közé sorolta.