Október 16-a a Kenyér Világnapja
Idén ötödik alkalommal ünnepeljük Magyarországon a kenyér világnapját. Ez alkalomból országszerte karitatív akciókkal ünneplik a pékségek a Világnapot.
Magyarországon a hagyományos kenyérünnep Szent István napjához kötődik. A Világnap azonban alkalmat ad arra, hogy felhívja a kenyér jelentőségére a figyelmet mindennapjainkban.
A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001. évi kongresszusán döntött úgy, hogy minden évben megünnepli a Kenyér Világnapját október 16-án azzal a céllal, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének létfontosságát, a pékek áldozatos munkáját. A kenyér életfontosságú ásványi anyagokat tartalmaz, és fontos energiaforrás, ezért fogyasztása nélkülözhetetlen. A Kenyér Világnapját közel 30 ország ünnepli világszerte, elsősorban karitatív jelleggel.
Számunkra még egy jelentőséggel bír a kenyér: egyes tudósok szerint országunk dunántúli területének római kori elnevezése is a kenyérrel kapcsolatos, mivel Pannónia egyik jelentése: kenyér bősége.
A Kenyér Világnapja 2004-ben került először megrendezésre hazánkban. A Magyar Pékszövetség a központi ünnepséget a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál rendezte meg.
Az országban 75 pékség ajándékozott 120 gyermek- és szociális intézményt. A televízió, újságok is megemlékeztek az ünnepről. Az óvodákban, iskolákban kenyérnapot tartottak, felolvasásokkal emlékeztek, volt kenyérszentelés is. >>
Mindennapi kenyerünk
...annyira természetes, hogy ezt reggelizzük, vacsorázzuk, szendvicset készítünk belőle, egyszerűen az életünk része. Olyannyira, hogy a kenyér nem csak az emberiség legfőbb tápláléka, hanem a megélhetés szimbóluma is: a betevő falat, amit a tejbe aprítunk.
Mindez persze nem is csoda, hiszen a kenyérnek volt ideje beépülni táplálkozási szokásainkba, gyakorlatilag egyidős az emberiséggel. Mióta megjelentek a gabonafélék a Földön, azóta a kenyér is létezik - még ha nem is a mai megszokott formájában. Valahogy úgy kezdődhetett a diadalmenet, hogy a gyűjtögető életmódú ősember először csak magában elrágcsálta, majd a tűzzel megbarátkozva, már pörkölve fogyasztotta a különböző magvakat.
Sok évnek kellett eltelnie, amíg rájöttek őseink, hogy a magvakat vízben megfőzve kását készíthetnek, sőt, ha a puhuló magvakat megőrlik, szintén vízzel már jóval ízletesebb lepényt képesek előállítani. A lepényből - azaz a kovásztalan kenyérből - fejlődött ki a kovászos kenyér. Készítésének feltétele a kemence, amely kelet irányából terjedt nyugat felé. I. e. 1700-ban Izraelben és föníciaiaknál megjelenik az első sütőkemence. Egyes források szerint Heródes udvarában is álltak épített kemencék i. e. 600-ban. Sőt, Athénben i. e. 5. században már pékségek működtek - azaz a "kenyérgyártás" ekkor már professzionálissá vált. Ugyanebben az időben viszont Rómában még mindig rabszolgák sütötték a kenyeret, de időszámításunk kezdetétől már itt is működtek pékségek, mi több, a pékek adókedvezményt kaptak munkájuk elismerése jeléül.
(Összeállította: maya50)
Bejegyzések
