Hogyan öltözködtek a rómaiak?

Hogyan öltözködtek a rómaiak?

A rómaiak ruhadarabja, latinul: vestimenta egyrészt fejükön átvetett alsóruhából, másrészt egy köpenyformájú felsőruha, amit az alsóruha fölé, vállukon-karjukon átvetve palásként viseltek. Az előbbit tunicának hívták, amelyet gyakorlatilag ma is használunk öltözködési kultúránkban, a másikat tógának.

A tunica nem sokban különbözött mai formájától. Ingforma, ujjas vagy ujjatlan gyapjúruha volt, amelyet a csípő fölött, a derékon átkötöttek. Így alig ért a térdnél lejjebb. A hosszú, ujjas tunikát amúgy az elpuhultság jelének tartották. Az ujjatlan tunica volt az otthoni és munka közben viselt ruhadarab.

A senatorok tunikájukon széles, a lovagok keskeny bíborszegélyt viseltek. A triumphator tunikájába a győzelem szimbólumaként szolgáló pálmaágakat hímezték.

A toga félköralakú, széles, hosszú szövet volt, melyet először a bal vállra vetettek úgy, hogy elöl egészen a lábfejig omlott alá, aztán a háton, jobb oldalt is befedték vele testüket, a végét ismét a bal vállon vetették át, hogy elöl buggyos, úgynevezett sinust alkotott. A toga a rómaiak ünnepi és nemzeti öltözete, idővel pedig a békés idők szimbóluma is volt.

A közönséges toga fehér, festetlen gyapjúból (toga alba), míg az ünnepi, a tisztségviselők viselete fehérre festett gyapjúból (toga candida) készült. Érdekességként kell itt megjegyezni, hogy ebből a kifejezésből származik a tudományos fokozatot jelölő, kandidátus szavunk is.

A papi méltóságok, a magisztrátusok bíborral szegélyezett díszöltözetét toga purpurea, arannyal hímzett változatát, melyet a császár és a triumphator hordhatott csak, toga pictának nevezték.

A toga íly módon nemcsak egyszerű ruhadarab volt, hanem az illető társadalmi hovatartozását is kifejezésre juttatta. De megkülönböztetett, sötét togát hordtak a gyászolók, és úgynevezett toga sordidat, szó szerint: szennyes togát a peres eljárások vádlottai.

A laena, más néven pallium egy nagy gyapjúkendő volt, amelyet kétrét hajtva a nyakban csattal (fibula) összefogva, a toga fölött hordtak zord idő esetén.

A sagum valójában a togát helyettesítette, ez volt az úgynevezett katonaruha. Egyszerűen kényelmesebben lehetett benne harcolni.

Viseltek ezenkívül még egy rövid, de bő, illetve egy nehéz, hosszú csuklyával ellátott köpönyeget is, kiváltképp utazások alkalmával, a toga fölött vagy helyett.

A nők ruházata nem különbözött jelentős mértékben a férfiak öltözékétől. Ugyanúgy tunicát hordtak, bár ez valamivel hosszabb volt, mint a férfiaké, illetve sokáig togában jártak. A togát később felváltotta a tunica szabású, földig érő, hátul uszályos stola. A stola elsősorban a matronák viselete volt.

A szövetek anyaga főleg gyapjú, később vászon is lehetett. Selyemruhát csak a köztársaság vége felé kezdtek viselni. A ruhák színe többnyire a fehér volt, az alsóbb rétegeket jellemezte a sötét szín. A szabómesterség szinte teljesen ismeretlen volt Rómában, mivel a kiszabott ruhadarabokat a háziasszony fércelte össze leányaival. Komolyabb varrásra egyszerűen nem volt szükség.

Lábukon a férfiak és nők egyaránt sarut (soleae) hordtak, illetve nyilvánosság előtt a (calcei) sűrűbb szíjazatú, cipőszerűbb lábbelit.

A köztársaság végén a senatorok magas, fekete cipő szerű lábbelit viseltek. A patricius szenátorok "cipőjét" felül félhold alakú, elefántcsontból készült szíjtartó csatt díszítette.

Nap ellen vagy esőben fejükön a lacerna vagy a paenula csuklyáját használták.

Hajukat, bajuszukat és szakállukat a rómaik az ősidőkben szabadon növesztették. Kr. e. 300 körül kezdtek nagyobb gondot fordítani a szőrzet ápolására. A fiúk a férfi-toga felöltéséig hosszú hajat viseltek. A gyászolók, a vádlottak és az elítéltek bajuszukat és szakállukat megnövesztették.