Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
Odaadhatom testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik,
Nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg sohasem.
A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam mint a gyermek., úgy ítéltem mint a gyermek.
De amikor elértem a férfi kort, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre.
Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent,
Ahogy most engem ismernek,
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
De közülük legnagyobb a szeretet.
(Pál apostol 1Kor. 13.)
Bejegyzések
