CARPE DIEM

Illyés Gyula: FECSKÉK

Nyisd ki az ajtót, nyújtsa be
rózsaszín orrát a hajnali ég,
árassza ránk, mint meleg állat
mezei, hazai lehét.

Be szép a völgyek kis világa
ott lent s itt fent e szálloda;
nyers légben, fényben a szűk erkély
mintha a mennyből nyílana.

Fenyők és felhők… Jöjj ki mellém,
úgy ahogy vagy... már süt a nap.
Meglátnak, – legfeljebb a fecskék
s még vígabban sikonganak.

Még ragyogóbban, részegebben
köröznek ott a nap előtt,
forgatják ezt a vaksi bolygót,
ezt a tündöklő, gyors Időt!

Amelyből minket kiragadtak
csapongva megint és megint
összefonódó, fonódva is
csapongó öleléseink.