A tömjén

A tömjén a kereszténység történelmében a megváltó születéséhez kötődik, amikor köszöntésére érkezvén, a három keleti király aranyat, tömjént és mirhát vitt neki ajándékul. Azóta a keresztény liturgiák füstölőszerévé is vált, mint ahogyan az volt már régen, Krisztus születése előtt az ókori Egyiptomban is, ahol a test és a lélek, az életkörnyezet tisztítására használták.


Olyan drága volt, mint az arany. A tömjén szent illata segítségével kerültek kapcsolatba az istenek szférájával. A Jelenések könyve szerint az Istenhez felszálló hálaima jelképe a tömjén füstje. A tömjén a balzsamfafélék (Burseraceae) családjához tartozó tömjénfák mézgás gyantája, amelyet a fakéreg bemetszésével nyernek ki. Szárítást követően aromás gőzöket fejleszt


A füstölőket a keleti vallásokban szertartásoknál, démonok elűzésére, meditációs állapot előidézésére, temetéseknél használták. A legkorábbi füstölők a Dél-Arábiában és Szomáliában honos Boswellia sacra cserje gyantájából készültek, s az arab kereskedők által terjedt el Ázsia szerte. Hamarosan a buddhista vallás nélkülözhetetlen kellékévé vált, olyannyira, hogy a buddhista templomokat „a füstölés házának”, a szerzeteseket pedig „illatos királyoknak” nevezték. Kínában a 11. századból származik az első dokumentum, amelyben említést tesznek róla. Indiáról úgy tartják, hogy az emberiség bölcsője, itt már hatezer éve használják a különböző füstölőket. Ebben a térségben a legnagyobb az irodalma.


De a tömjént nemcsak füstölőként tartották nagy becsben, sokoldalú gyógyító ereje miatt is. Gyulladáscsökkentő, baktériumölő és nyugtató hatása van. A számtalan bőrbetegség, bélfertőzések, ízületi fájdalmak és köhögés csillapítását az illatos gyanta, különböző módon, más-más összetételben, külsőleg vagy belsőleg történő alkalmazásával érték el.


Érdekes, hogy a nyugati kultúrák éppen gyógyító tulajdonságairól feledkeztek meg hosszú ideig. Csak a legutóbbi évtizedekben figyeltek fel ismét az ősi alkalmazási módokban rejlő (ma is időszerű) lehetőségekre. Szinte minden hiteles, amit valaha feljegyeztek a szent gyantáról. Tényleg gyógyítja a légúti, az ízületi gyulladásokat, erőteljes bélfertőtlenítő. És sok bőrbetegség ellenszere. Tehát a jövőben, természetes alapanyagú gyógyszereinkben ott lesz a tömjén is. Ha az egyházi szertartásokon, vagy az illatterápiák során megérezzük a füstjét, gondoljunk arra, egyik illat sem lobbantja jobban lángra a képzeletet, mint a tömjén és a mirha.