A Pendragon legenda különös alkotás, nem igazán illik az életműbe. A tanító és gyönyörködtető célzat, akárcsak irodalomtörténeti munkáiban, itt is jelen van. Nem szükséges komolyabb alkímiai alapismeret, vagy bővebb kultúrtörténeti háttér a rózsakeresztesekről a műértéshez, hiszen Szerb Antal mindent tökéletesen megmagyaráz olvasójának.
Ismeretterjesztő jellege mellett szatirikus hangú detektívregény, illetve annak paródiája is egyben.
Szerb Antal maga is részt vett ösztöndíj révén egy angliai tanulmányúton, így jól ismerte regénye helyszínét. Másrészt ő is szemtanúja volt annak a misztikus hullámnak, ami a két világháború között elérte Európát. Ne feledjük, hogy például Hitler sem volt mentes a misztikum mániától: olyannyira nem, hogy a világháború végén már csak természetfeletti erők segítségében bízott. (Egyes források szerint Atlantiszt kutató expedíciók szervezésébe kezdett.) Szerb ezt a mentalitást parodizálja, de azért úgy, hogy néha össze-összekoccanjanak olvasójának fogai.
Az alkímiáról, titkos tudományokról és rejtélyes társaságokról már korábbi művekben is találunk példát, gondoljunk csak Dumas Egy orvos feljegyzései, illetve Madách Az ember tragédiája c. művekre. Az előbbi egy Európa-szerte ismert 18. században élt csodadoktorról és szélhámosról, Joseph Bolsamóról szól. Dumas azonban nemhogy lerántaná róla a leplet, de egyértelműen tovább növeli körülötte a homályt, csodás képességeket tulajdonítva neki. Ezzel szemben Madách Kepler-jelenetében az alkímia és az asztrológia, mint babonaság és áltudomány jelenik meg, ami megfojtja a tudóst, s bizonyos szempontból a szellemi prostitúcióját is eredményezi.
Az alkímia szerepe ellentmondásos - mégis ki kell emelnünk tudománytörténeti jelentőségét: nélküle nem jöhetett volna létre a ráadásul azonos szótőből fakadó kémia tudományága sem. Az alkimisták boszorkánykonyhájukban furcsa kísérleteket végeztek: aranyat akartak készíteni. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy emellett még két jelentősebb kutatást is folytattak: az Örök Élet Elixirjét és a Bölcsek Kövét keresték (ez utóbbi az aranycsináláshoz kellett). Alkímiával foglalkozott többek között Casanova, a 18. század másik nagy kalandora, sőt még Isaac Newton is.
Szepes Mária A vörös oroszlán című regényében azonban rámutat arra, hogy valójában az alkimisták szóhasználatát képletesen kell értelmeznünk. A beavatatlanok könnyen abba a csapdába estek, hogy az örök életet halál nélküli, végtelen létnek fogták fel itt a földön, s aranyat is csak a meggazdagodás reményében akartak készíteni. Szepes Mária szerint az örök életet egyfajta spirituális értelemben kell használni, s arra a felismerésre vonatkozik, hogy csak az anyagi lét lehet véges, a bölcs tisztában van lelke halhatatlanságával. Az aranycsinálás pedig a lélek kifinomulására, fejlődésére értendő, míg ki nem kerül az örökös újjászületések hálójából.
Szerbnél az alkímia mint titkos, misztikus tudomány van jelen. Mellette még fontosabb egy ősi legenda újraéledése, a Rózsakereszté. Christianus Rosacrux 15-16. században élt alkimista volt, akinek - régi iratok tanúsága szerint - minden titkos tudás birtokában állt. Mivel ismerte az örök élet titkát is, ezért halála sem volt végső békének nevezhető. Elterjedt a híre, hogy sírján ez a felirat állt: Post CXX Annos Patebo (=120 év múlva kinyílok). Ennek a rejtélyes történetnek a XX. századi vonatkozásait dolgozza fel Szerb Antal.
A Rózsakereszt legendáján kívül ugyanis van még egy nagyon fontos történeti tény, ami Rosacrux nevéhez fűződik: a Rózsakeresztes Testvériség létrejötte. Titkos társaság volt ez, amelynek hagyománya - többek szerint - a szabadkőműves páholyokban élt tovább. Híres magyar szabadkőművesek voltak például Báróczi Sándor, testőr-írónk, illetve Kazinczy és Kölcsey is.
Minden adott tehát egy izgalmas detektívregényhez: a sejtelmes-borongós Wales lankái, egy jellegzetes kísértetkastély, a Rózsakereszt legendája, Pendragonék családi átka és persze sok-sok humor Szerb Antal módra.
Jó szórakozást!
Bejegyzések
