CARPE DIEM

Kempis Tamás idézetek

(1390 - 1471)

Kempis Tamás„Mily boldog és okos, aki életében olyan igyekezik lenni, amilyennek halála óráján találtatni kíván.”

„Készen légy tehát mindenkor, és úgy élj, hogy a halál soha készületlenül ne találjon.”

„Az önzés többet árt neked, mint bármi a világon.”

„Ha tiszta volna a lelkiismereted, nemigen félnél a haláltól.”

„Két szárnyon emelkedik fel az ember a földről, tudniillik az egyenesszívűségen és a tisztaságon.”

„Az elveszett idő nem tér vissza.”

„Este mindig vidám leszel, ha a napot hasznosan töltötted.”

„Előbb legyen meg benned a béke, akkor mások között is békességet szerezhetsz.
A békességszerző ember nagyobb áldás, mint a nagy tudományú.”

„Szeretettel kell viselkedni mindenki iránt, de a bizalmaskodás nem üdvös.”

„Minél tisztább a szándék, annál szilárdabban halad az ember a különféle viharokon keresztül.”

„Miért keresel nyugalmat, mikor munkára születtél?”

„Sohase légy egészen dolog nélkül, hanem vagy olvass, vagy írj, vagy elmélkedjél, vagy imádkozzál, vagy a közjóért valami hasznost munkálkodjál.”

„Mások hibáinak és akármilyen gyarlóságainak elviselésében türelemre törekedjél; mert tebenned is elég sok van, amit másnak kell eltűrnie.”

„Használd az ideigvaló javakat, kívánd az örökkévalókat.”

„Vannak, akik magukat békességbe foglalják, és másokkal is békességben élnek.
És vannak olyanok is, akik magukban sem teremtenek békét, másokat sem hagynak békében. Másoknak is terhére vannak, de leginkább önmaguknak.
Vannak végül olyanok, akik a békességben otthonra találtak, és azon vannak, hogy másokat is megbékítsenek.”

„Ezen a földön ne készülj nagy nyugalomra, inkább nagy béketűrésre.”

„Ebben a nyomorúságos életben inkább abban lehet békességünk, hogy alázatosan elviseljük, ami kedvünk ellen van, nem abban, hogy egészen elkerül bennünket a bosszúság.
Aki jobban megtanul tűrni, nagyobb békéje lesz.”

„Ha igazán bölcs vagy, s úgy veszed a dolgot, amint van, sohasem kell valami baj miatt kedveszegetten szomorkodnod.”

„Nézd csak, milyen messze vagy még az igazi szeretettől és alázatosságtól: amely senki másra nem néz haraggal, méltatlankodással, csak önmagára.
Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak, mint ő, azokat jobban szereti.
De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, valóban férfira valló tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek eszejárása más, mint a miénk.”

„Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.”

„A szenvedélyektől vezetett ember a jót is rosszra fordítja, és könnyen elhiszi másról a rosszat.
A jó és békességes ember mindent jóra irányít.”

„Akinek a békesség az otthona, az senkire sem gyanakszik.
Aki viszont elégedetlen és felháborodott, azt mindig valami gyanú nyugtalanítja.
Maga sem nyughatik, mást sem hagy nyugton.
Gyakran mond olyasmit, amit nem kellene mondania, s elmulasztja, amit jó lett volna megtennie. Azt figyeli, mi kötelessége volna másnak, s a maga dolgát elhanyagolja.
Először magadra fordítsd buzgóságodat, aztán majd joggal buzgólkodhatsz felebarátod körül.
Te értesz ahhoz, hogy saját tetteidet mentegesd, szépítgesd, de mások mentségét hallatlanra veszed. Méltóbb volna, hogy magadat vádold és testvéredet mentegesd.
Ha azt akarod, hogy mások elfogadjanak, fogadd el te is a többieket.”