Müller Péter: Gondviselés
(részlet)
Az, hogy én milyen időben születtem erre a világra, megfelelésben van azzal, hogy milyen ember vagyok. Ez az asztrológia alapja.
...
Akiben az ego átveszi a hatalmat, annak már nincs ,,ráérő ideje".
...
Minél zártabb és keményebb az ego, annál inkább retteg az elmúlástól. És annál gyorsabban múlik számára az idő.
...
A nyugati ember manapság egy eszelős sebességgel forgó mókuskerékben él.
A hinduk úgy hívják ezt az önmagunkat utolérni nem tudó körforgást, hogy szamszára.
Ez az életnek, a születésnek és a halálnak a kereke. Az ősi hagyomány egyik alapfogalma.
Ha az örökkévalóságból az időbe lépsz, máris a mulandóság kerekén forogsz... Kitavaszodsz, kibomlik virágod, elhervadsz, meghalsz, magod újra csírázik, kibukkan, kitavaszodsz... satöbbi.
Az embereknél ez a folyamat lelki célokkal is telítődik: pörgetjük a kereket abban a mulatságos tévhitben, hogy fölfelé megyünk - úgy hívjuk: ,,fejlődés" - de csak egy helyben futunk, s körülöttünk hol kivilágosodik, hol besötétedik.
A létkerék pedig egyre gyorsabban forog.
Ezt nevezzük ,,felgyorsult élet"-nek.
...
De hogy hová futunk s miért? Erre nincs felelet.
A mai embernek nincs ideje.
Elfogyott.
A taoista bölcsek azt mondták: a Lét titka nem a kerék tetején, hanem a mozdulatlan közepében van.
Ott lakik a Mozgató.
Vagyis lényünk közepén, szellemi valónk szívében örök béke van.
Nyugalom.
Most is.
Benned is... bennem is.
Csak nem éljük át.
Minél távolabb kerülünk tőle - vagyis lényünk magjától -, annál gyorsabban rohanunk.
...
De ki forgatja a kereket?
Te magad.
Mert ahogy a centrumból kilépsz - máris forog.
Márpedig kilépsz, mert az élet szétpörgésből áll - az örvény a teremtéssel együtt született, amikor szikraként kipattantál a centrumból, s azóta forogsz a centripetális és centrifugális erők táncában.
A centrumban - léted szívében - csend van.
Időtlenség.
Oda visszatalálni csakis meditatív állapotban lehet. Nem könnyű, mert olyan, mintha egy hurrikán ,,szemét" keresnéd - ha rátalálsz, megéled, hogy az örvény közepén teljes nyugalom van.
De ahogy távolodsz tőle, egyre zaklatottabb, hajszoltabb leszel, és fogy az időd.
...
Elkezdek futni, mert sehol sem jó, és azt hiszem, hogy a jövőben majd jó lesz. De ez sohasem történik meg. Elérem, amit akarok - s rájövök, hogy ,,nem az". Sorozatos csalódások érnek, s mivel a jelenemmel mindig elégedetlen vagyok - rohanok a jövőbe.
...
Valaki kívül keresi azt, ami benne van. Eszébe sem jut, hogy amit keres, az nem előtte van - hanem a saját szívében.
A saját túlhajszolt, lázadó szívében.
Ott roppant össze valaha az édeni lét boldogsága, de oda visszatalálni nem lehet, mert az ,,Úr kerubokkal őrizteti".
A lét nagy misztériuma ez. Az is, hogy minél távolabb a középpont - annál eszelősebb a pörgés.
...
Boldogság, harmónia, békesség, szeretet, elégedettség - ezek csak szép szavak, melyek a mókus lelki szemei előtt lebegnek, valójában, amit keres, az Önmaga.
Oda azonban - maga felé - nem lát.
Mert az belül és középen van.
Szemét fölfelé fordítja: majd ott! De mivel mindig odalenn tapos, és ha csak egy kicsit följebb tipor, máris visszabillen alulra, azt hiszi, a kudarc attól van, hogy nem fut elég gyorsan.
Bejegyzések
