A 19. század második felében az új intézmények kialakulását és elhelyezését a városfejlődés északi irányú kiépülése jellemezte. A Lipótvárosban alakult ki az új igazgatási és kormányzati negyed, amely a mai napig meghatározza az V. kerület e részét. A jogállam intézményrendszerében kiépítését figyelhetjük meg amikor a törvényhozás: a parlament, a végrehajtó hatalom és a bíróság új épületei létrejöttek. Ennek a folyamatnak részeként (a parlament) az Országház céljára kijelölt terület közelében épült fel a Fővárosi Bíróság épülete a mai Alkotmány utca, Nagy Ignác utca, Markó utca és Bihari János utca által határolt területen.
Az új fővárosi törvénykezési palota építészeti terveit Hauszmann Alajos készítette el Jablonszky Ferenc közreműködésével. Az épület fővállalkozója Pucher József volt. Az előirányzott 1,7 millió koronát a költségek nem érték el. Ennek az eredménynek az előzménye az volt, hogy "a palota díszítésénél a legnagyobb takarékosság volt kikötve.
A bemutatott esküdtszéki terem festményeiről szólva korrigálnunk kell azt a téves adatot, mely 1891. óta a szakirodalomban is fellelhető, hogy a falat freskók díszítik. A festmények nem freskók, hanem nagyméretű táblaképek. (Hasonló nagyméretű képeket találhatunk a Markó utcai egykori Főreál épületében is.) A képek festője Feszty Árpád.
Feszty az esküdtszéki teremben a magyar büntetőtörvénykezések jellemző állomásait hat képben ábrázolta. Ezek sorrendben a következők: A tűzpróba, Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést, a perdöntő párbaj, Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát, Werbőczy bemutatja a Hármas Könyvet II. Ulászló királynak és végük Deák Ferenc előterjeszti a büntetőtörvény-javaslatot. A képeken korabeli történeti személyiségek, jogászok és politikus államférfiak egész sorát szemlélhetjük mint Jókai Mór, de a kor e nagy alakján túl megjelennek a képeken Zala György szobrász és a korszak más ismert személyiségei.
 | "A középkor igazságszolgáltatásának e kegyetlen formája, mikor az eltitkolt igazságnak csoda által kellett kiderülni. Ha a bűnnel vádoltat nem égette meg a tüzes vas, csak akkor nem ítélték el. A bíráskodás az egyház embereinek kezében lévén, a tűzpróba egyházi szertartásokkal volt összekötve, imádsággal, harangozással. A papi bírák teljes egyházi díszben jelentek meg. Feszty képén is egy kolostor előtt folyt le a megható jelenet, zord, komor ünnepélyességével, melyet a csoportok az egyes alakok oly jól kifejeznek. A kolostor kapuja előtt foglal helyet az ítélő főpap, körülötte egyházi és világi férfiak, s hátrább a népből való alakok. A vádlott egy szép, ifjú lány, hosszú fehér ruhában. A királyi bíró pánczélos alakja jelt ád, hogy az istenítélet kezdődjék, a leány lépjen rá a tüzes vasdarabra, melyet egy piros kámzsával elfödött hóhér hosszú fogóval vett ki a tüzes katlanból. A szép lány borzadva döbben vissza, karját rémülten, kimeredt szeméhez emeli. Tekintete az izzó, szikrázó vasdarabokra mered. A gyülekezet némán, de mogorva várakozással lesi, hogy mi fog történni. Világosan, tisztán elmond mindent a kép. Fő alakja, a fiatal lány, egy szépen gondolt drámai cselekmény rokonszenves hősnője, plasztikus és kifejező. A többi alakok is mind annyit kibírnak fejezni s annyi festőit képviselnek. A fényes színek is fokozzák a kép hatását |
Feszty e festményeken a közéletben és művészei körökben ismerős több alak arczképét is fölhasználta. Így itt a bizanczi egyházi díszben ülő főpap arcza Müller Kálmán egyetemi tanáré, az ítélő pedig Keleti Károly miniszteri tanácsosé, akik készséggel szolgáltak modellül a művésznek."
"Ez a.kép is középkori jelenet: a boszorkányégetés és Kálmán király. A háttérben a magas máglya, melyhez létra van támasztva, s egy vörös csuklyás barát ott várja a megkötözött boszorkányt, kit egy másik barát készül a máglyára fölkísérni. Kezében már a lobogó fáklya is, mellyel a máglyát felgyújtsa. De éppen megjelen Kálmán király és szigorú, tiltó mozdulattal megállítja a szomorú menetet. A boszorkány térdre omolva esdi a kegyelmet. A kép mellékalakjai barátok és népies környezet, mely az égetésre gyűlt össze. A király mögött kísérete, (a kisértet egyik tagján, Dékány Mihály (1848-1907) miniszteri osztálytanácsos alföldi magyar típusú arczvonásait ismerjük föl), mellette apród áll, az országczimerpajzsával. E jelenetbe a feső mély tartalmat tudott önteni, egy sötét kor fanatizmusának kifejezését. Ez a vad hév ott tükröződik vissza a fiatal szerzetes arczán. (Ehhez a művész Justh Zsigmond író arczát használta fel.) Daczosan néz a királyra, mint a ki zsákmányt ragadott el tőle. A boszorkány sem a hagyományos felfogás szerinti vén banya, hanem fiatal lány. A bűbájosság, a boszorkányság vádja, öreget, ifjat egyaránt sújthatott, s volt rá eset, hogy fiatal lány csak azért került boszorkányság vádja alá, mert téli időben szobájában szépen virítottak a virágok. A szerzetes ifjusága szintén arra vall, hogy a gyűlölet és fanatizmus már az ifjú szívekben is tombolt."
Bejegyzések
