Neve az arab murr, „keserű” szóból származik. Keserű ízű, balzsamos illatú, sárgás-vörösesbarna mézgás gyanta; a balzsamfafélék családjának mirhafa nemzetségéhez tartozó, apró, tüskés, virágzó fafajokból nyerik. Két legfontosabb fajtája a herabol és a bisabol; az előbbit az Etiópiában, Arábiában és Szomáliában elterjedt C. myrrha fából nyerik, az utóbbit pedig a hasonló külsejű, arábiai C. erythraea fajból.
A mirrhafák száraz, sziklás hegyoldalakon 3 m magasra nőnek meg. A mirrha a fa kérgének gyantajárataiban képződik, és a sebzések helyén kifolyva, a levegővel való érintkezéskor lassan szemcsékké és könnynek nevezett, szabálytalan darabkákká áll össze. Ezeket gyűjtik össze aztán a fákról.
Az ókorban a mirrhát nagy becsben tartották, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger mentén drága füstölőszerek, illatszerek és kozmetikumok egyik összetevőjeként, továbbá külsőleg használatos gyógyírokban és a balzsamozásban használták. Az ókori görög és római orvosok a sebek kezelésére, emésztési bajok, különféle görcsok csillapítására javallották.
A bibliai idők legfontosabb illatszerévé vált, amelyet a test illatosítására, a rovarok elriasztására és a temetési szertartásokhoz egyaránt felhasználtak. A középkori Európában is ritka és értékes anyagnak számított.
Ma főként fogkrémek, illatszerek, tonikok adalékanyagaként, ill. gyógyszerekben használják. Gyönge fertőtlenítő és vérzéscsillapító tulajdonsága miatt fogínybetegségeket és szájsebeket gyógyító szájápoló oldatokban alkalmazzák. Olaja némely nehéz illatú parfümök egyik alapanyaga.
Bejegyzések
