"Se rokona, se ismerőse nem vagyok senkinek..."
"Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak fok, titok, idegenség, Lidér- ces, messze fény ..."
2009. szeptember 30., szerda
A Fővárosi Biróság épülete és a boszorkányok
A 19. század második felében az új intézmények kialakulását és elhelyezését a városfejlődés északi irányú kiépülése jellemezte. A Lipótvárosban alakult ki az új igazgatási és kormányzati negyed, amely a mai napig meghatározza az V. kerület e részét. A jogállam intézményrendszerében kiépítését figyelhetjük meg amikor a törvényhozás: a parlament, a végrehajtó hatalom és a bíróság új épületei létrejöttek. Ennek a folyamatnak részeként (a parlament) az Országház céljára kijelölt terület közelében épült fel a Fővárosi Bíróság épülete a mai Alkotmány utca, Nagy Ignác utca, Markó utca és Bihari János utca által határolt területen.
Az új fővárosi törvénykezési palota építészeti terveit Hauszmann Alajos készítette el Jablonszky Ferenc közreműködésével. Az épület fővállalkozója Pucher József volt. Az előirányzott 1,7 millió koronát a költségek nem érték el. Ennek az eredménynek az előzménye az volt, hogy "a palota díszítésénél a legnagyobb takarékosság volt kikötve.
A bemutatott esküdtszéki terem festményeiről szólva korrigálnunk kell azt a téves adatot, mely 1891. óta a szakirodalomban is fellelhető, hogy a falat freskók díszítik. A festmények nem freskók, hanem nagyméretű táblaképek. (Hasonló nagyméretű képeket találhatunk a Markó utcai egykori Főreál épületében is.) A képek festője Feszty Árpád.
Feszty az esküdtszéki teremben a magyar büntetőtörvénykezések jellemző állomásait hat képben ábrázolta. Ezek sorrendben a következők: A tűzpróba, Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést, a perdöntő párbaj, Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát, Werbőczy bemutatja a Hármas Könyvet II. Ulászló királynak és végük Deák Ferenc előterjeszti a büntetőtörvény-javaslatot. A képeken korabeli történeti személyiségek, jogászok és politikus államférfiak egész sorát szemlélhetjük mint Jókai Mór, de a kor e nagy alakján túl megjelennek a képeken Zala György szobrász és a korszak más ismert személyiségei.
 | "A középkor igazságszolgáltatásának e kegyetlen formája, mikor az eltitkolt igazságnak csoda által kellett kiderülni. Ha a bűnnel vádoltat nem égette meg a tüzes vas, csak akkor nem ítélték el. A bíráskodás az egyház embereinek kezében lévén, a tűzpróba egyházi szertartásokkal volt összekötve, imádsággal, harangozással. A papi bírák teljes egyházi díszben jelentek meg. Feszty képén is egy kolostor előtt folyt le a megható jelenet, zord, komor ünnepélyességével, melyet a csoportok az egyes alakok oly jól kifejeznek. A kolostor kapuja előtt foglal helyet az ítélő főpap, körülötte egyházi és világi férfiak, s hátrább a népből való alakok. A vádlott egy szép, ifjú lány, hosszú fehér ruhában. A királyi bíró pánczélos alakja jelt ád, hogy az istenítélet kezdődjék, a leány lépjen rá a tüzes vasdarabra, melyet egy piros kámzsával elfödött hóhér hosszú fogóval vett ki a tüzes katlanból. A szép lány borzadva döbben vissza, karját rémülten, kimeredt szeméhez emeli. Tekintete az izzó, szikrázó vasdarabokra mered. A gyülekezet némán, de mogorva várakozással lesi, hogy mi fog történni. Világosan, tisztán elmond mindent a kép. Fő alakja, a fiatal lány, egy szépen gondolt drámai cselekmény rokonszenves hősnője, plasztikus és kifejező. A többi alakok is mind annyit kibírnak fejezni s annyi festőit képviselnek. A fényes színek is fokozzák a kép hatását |
Feszty e festményeken a közéletben és művészei körökben ismerős több alak arczképét is fölhasználta. Így itt a bizanczi egyházi díszben ülő főpap arcza Müller Kálmán egyetemi tanáré, az ítélő pedig Keleti Károly miniszteri tanácsosé, akik készséggel szolgáltak modellül a művésznek."
"Ez a.kép is középkori jelenet: a boszorkányégetés és Kálmán király. A háttérben a magas máglya, melyhez létra van támasztva, s egy vörös csuklyás barát ott várja a megkötözött boszorkányt, kit egy másik barát készül a máglyára fölkísérni. Kezében már a lobogó fáklya is, mellyel a máglyát felgyújtsa. De éppen megjelen Kálmán király és szigorú, tiltó mozdulattal megállítja a szomorú menetet. A boszorkány térdre omolva esdi a kegyelmet. A kép mellékalakjai barátok és népies környezet, mely az égetésre gyűlt össze. A király mögött kísérete, (a kisértet egyik tagján, Dékány Mihály (1848-1907) miniszteri osztálytanácsos alföldi magyar típusú arczvonásait ismerjük föl), mellette apród áll, az országczimerpajzsával. E jelenetbe a feső mély tartalmat tudott önteni, egy sötét kor fanatizmusának kifejezését. Ez a vad hév ott tükröződik vissza a fiatal szerzetes arczán. (Ehhez a művész Justh Zsigmond író arczát használta fel.) Daczosan néz a királyra, mint a ki zsákmányt ragadott el tőle. A boszorkány sem a hagyományos felfogás szerinti vén banya, hanem fiatal lány. A bűbájosság, a boszorkányság vádja, öreget, ifjat egyaránt sújthatott, s volt rá eset, hogy fiatal lány csak azért került boszorkányság vádja alá, mert téli időben szobájában szépen virítottak a virágok. A szerzetes ifjusága szintén arra vall, hogy a gyűlölet és fanatizmus már az ifjú szívekben is tombolt."
A mirrha
Neve az arab murr, „keserű” szóból származik. Keserű ízű, balzsamos illatú, sárgás-vörösesbarna mézgás gyanta; a balzsamfafélék családjának mirhafa nemzetségéhez tartozó, apró, tüskés, virágzó fafajokból nyerik. Két legfontosabb fajtája a herabol és a bisabol; az előbbit az Etiópiában, Arábiában és Szomáliában elterjedt C. myrrha fából nyerik, az utóbbit pedig a hasonló külsejű, arábiai C. erythraea fajból.
A mirrhafák száraz, sziklás hegyoldalakon 3 m magasra nőnek meg. A mirrha a fa kérgének gyantajárataiban képződik, és a sebzések helyén kifolyva, a levegővel való érintkezéskor lassan szemcsékké és könnynek nevezett, szabálytalan darabkákká áll össze. Ezeket gyűjtik össze aztán a fákról.
Az ókorban a mirrhát nagy becsben tartották, a Közel-Keleten és a Földközi-tenger mentén drága füstölőszerek, illatszerek és kozmetikumok egyik összetevőjeként, továbbá külsőleg használatos gyógyírokban és a balzsamozásban használták. Az ókori görög és római orvosok a sebek kezelésére, emésztési bajok, különféle görcsok csillapítására javallották.
A bibliai idők legfontosabb illatszerévé vált, amelyet a test illatosítására, a rovarok elriasztására és a temetési szertartásokhoz egyaránt felhasználtak. A középkori Európában is ritka és értékes anyagnak számított.
Ma főként fogkrémek, illatszerek, tonikok adalékanyagaként, ill. gyógyszerekben használják. Gyönge fertőtlenítő és vérzéscsillapító tulajdonsága miatt fogínybetegségeket és szájsebeket gyógyító szájápoló oldatokban alkalmazzák. Olaja némely nehéz illatú parfümök egyik alapanyaga.
2009. szeptember 29., kedd
A tömjén
A tömjén a kereszténység történelmében a megváltó születéséhez kötődik, amikor köszöntésére érkezvén, a három keleti király aranyat, tömjént és mirhát vitt neki ajándékul. Azóta a keresztény liturgiák füstölőszerévé is vált, mint ahogyan az volt már régen, Krisztus születése előtt az ókori Egyiptomban is, ahol a test és a lélek, az életkörnyezet tisztítására használták.
Olyan drága volt, mint az arany. A tömjén szent illata segítségével kerültek kapcsolatba az istenek szférájával. A Jelenések könyve szerint az Istenhez felszálló hálaima jelképe a tömjén füstje. A tömjén a balzsamfafélék (Burseraceae) családjához tartozó tömjénfák mézgás gyantája, amelyet a fakéreg bemetszésével nyernek ki. Szárítást követően aromás gőzöket fejleszt
A füstölőket a keleti vallásokban szertartásoknál, démonok elűzésére, meditációs állapot előidézésére, temetéseknél használták. A legkorábbi füstölők a Dél-Arábiában és Szomáliában honos Boswellia sacra cserje gyantájából készültek, s az arab kereskedők által terjedt el Ázsia szerte. Hamarosan a buddhista vallás nélkülözhetetlen kellékévé vált, olyannyira, hogy a buddhista templomokat „a füstölés házának”, a szerzeteseket pedig „illatos királyoknak” nevezték. Kínában a 11. századból származik az első dokumentum, amelyben említést tesznek róla. Indiáról úgy tartják, hogy az emberiség bölcsője, itt már hatezer éve használják a különböző füstölőket. Ebben a térségben a legnagyobb az irodalma.
De a tömjént nemcsak füstölőként tartották nagy becsben, sokoldalú gyógyító ereje miatt is. Gyulladáscsökkentő, baktériumölő és nyugtató hatása van. A számtalan bőrbetegség, bélfertőzések, ízületi fájdalmak és köhögés csillapítását az illatos gyanta, különböző módon, más-más összetételben, külsőleg vagy belsőleg történő alkalmazásával érték el.
Érdekes, hogy a nyugati kultúrák éppen gyógyító tulajdonságairól feledkeztek meg hosszú ideig. Csak a legutóbbi évtizedekben figyeltek fel ismét az ősi alkalmazási módokban rejlő (ma is időszerű) lehetőségekre. Szinte minden hiteles, amit valaha feljegyeztek a szent gyantáról. Tényleg gyógyítja a légúti, az ízületi gyulladásokat, erőteljes bélfertőtlenítő. És sok bőrbetegség ellenszere. Tehát a jövőben, természetes alapanyagú gyógyszereinkben ott lesz a tömjén is. Ha az egyházi szertartásokon, vagy az illatterápiák során megérezzük a füstjét, gondoljunk arra, egyik illat sem lobbantja jobban lángra a képzeletet, mint a tömjén és a mirha.
2009. szeptember 28., hétfő
Százhuszonöt éves a Magyar Állami Operaház 
Ybl Miklós építőművészTizenkét esztendővel a Buda, Óbuda és Pest egyesítését kimondó képviselő-testületi döntés után, 1884-ben az akkor már Budapestnek nevezett fővárosban megnyitotta kapuit a világ építészeti és zenei kultúrájának máig világító fárosza, az Ybl Miklós tervezte Magyar Királyi Operaház. A Sugár úti, majd Andrássy úti palotának is nevezett neoreneszánsz stílusú Operaházban az elmúlt 125 esztendőben föllépett számos világhírű magyar és külföldi énekes, zeneszerző, karmester és balett-táncos.
A Pesti Magyar Színház 1837-ben
A Magyar Királyi Operaház 125 esztendővel ezelőtti megnyitása előtt is voltak operaelőadások Pesten, mégpedig az 1837-ben épült Nemzeti Játékszínben, amelyet átkereszteltek Pesti Magyar Színházra, majd Nemzeti Színházra. Az ifj. Zitterbarth Mátyás tervezte Pesti Magyar Színház klasszicista épülete a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán állt, s a Magyar Királyi Operaház 1884-es átadása előtti évtizedekben nagy sikerrel adták benne elő többek között Rossini Sevillai borbélyát és Donizetti Szerelmi bájitalát, valamint itt került sor 1844-ben Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának ősbemutatójára.
Ybl Miklós építőművészTizenkét esztendővel a Buda, Óbuda és Pest egyesítését kimondó képviselő-testületi döntés után, 1884-ben az akkor már Budapestnek nevezett fővárosban megnyitotta kapuit a világ építészeti és zenei kultúrájának máig világító fárosza, az Ybl Miklós tervezte Magyar Királyi Operaház. A Sugár úti, majd Andrássy úti palotának is nevezett neoreneszánsz stílusú Operaházban az elmúlt 125 esztendőben föllépett számos világhírű magyar és külföldi énekes, zeneszerző, karmester és balett-táncos.
A Pesti Magyar Színház 1837-ben
A Magyar Királyi Operaház 125 esztendővel ezelőtti megnyitása előtt is voltak operaelőadások Pesten, mégpedig az 1837-ben épült Nemzeti Játékszínben, amelyet átkereszteltek Pesti Magyar Színházra, majd Nemzeti Színházra. Az ifj. Zitterbarth Mátyás tervezte Pesti Magyar Színház klasszicista épülete a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán állt, s a Magyar Királyi Operaház 1884-es átadása előtti évtizedekben nagy sikerrel adták benne elő többek között Rossini Sevillai borbélyát és Donizetti Szerelmi bájitalát, valamint itt került sor 1844-ben Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának ősbemutatójára.
A XIX. század '60-as éveiben azonban már egyre sürgetőbbé vált a drámai (prózai) és a zenei művek színházának szétválasztása. A korabeli nagy nyugat-európai kultúrvárosok, mint például Párizs, Berlin, Bécs és Drezda mintájára Pesten is egyre nagyobb igény volt egy önálló operaház fölépítésére.
A Magyar Királyi Operaház a Sugár úton 1896-ban
Az operaház-építés ötlete tehát már a XIX. század '60-as éveiben megszületett, ám a megvalósításához szükséges pénzösszeg ekkor még nem állt rendelkezésre. Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök 1870-ben azonban rábírta I. Ferenc József császárt, hogy a bécsi udvar is járuljon hozzá a pesti dalszínház építési költségeihez. Az uralkodó nagyvonalúságának láttán a pesti városvezetés is hajlandó volt mélyebben a zsebébe nyúlni.
A Magyar Királyi Operaház a Sugár úton 1896-ban
Az operaház-építés ötlete tehát már a XIX. század '60-as éveiben megszületett, ám a megvalósításához szükséges pénzösszeg ekkor még nem állt rendelkezésre. Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök 1870-ben azonban rábírta I. Ferenc József császárt, hogy a bécsi udvar is járuljon hozzá a pesti dalszínház építési költségeihez. Az uralkodó nagyvonalúságának láttán a pesti városvezetés is hajlandó volt mélyebben a zsebébe nyúlni.
Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök fölkérésére 1872-ben már kézzelfogható, megvalósításra alkalmas elképzelésekkel állt elő. Orczy előterjesztésében világosan megfogalmazta, hogy a Nemzeti Színház akkori épülete nem alkalmas opera- és balettelőadások megtartására, s ilyen körülmények között egyszerűen nem lehet meghívni neves külföldi előadókat.
A korabeli Fővárosi Közmunkák Tanácsa az Orczy Bódog javasolta öt helyszínt elvetve az Operaházat az éppen akkoriban kiépülő Sugár út (a mai Andrássy út), Dalszínház és Hajós utca által határolt, s addig a pesti ócskapiacnak helyet adó Hermina téren kívánta megvalósítani. Az Operaház megépítésére 1873 nyarán adta meg jóváhagyását I. Ferenc József császár és király. Még ebben az évben kiírták a meghívásos pályázatot az épület terveinek elkészítésére.
A meghívott építészek között volt a hazai Ybl Miklós, Linczbauer István, Szkalnitzky Antal és Steindl Imre, míg a külhoniakat a bécsi Ferdinand Felmer és a németországi Ludwig Bohnstedt képviselte. Az akkorra már több pompás épületet is alkotott Ybl Miklós titkos szavazással, fölényesen nyerte el a pályázatot.
Stróbl Alajos Liszt-szobra
A Magyar Királyi Operaház az anyagi gondok, a jellegzetes magyar civakodás okozta hosszabb-rövidebb ideig tartó megtorpanások és tizenhat esztendővel az Orczy Balázs megfogalmazta elképzelések után 125 évvel ezelőtt, 1884. szeptember 27-én megnyitotta kapuit a nagyközönség számára.
Stróbl Alajos Liszt-szobra
A Magyar Királyi Operaház az anyagi gondok, a jellegzetes magyar civakodás okozta hosszabb-rövidebb ideig tartó megtorpanások és tizenhat esztendővel az Orczy Balázs megfogalmazta elképzelések után 125 évvel ezelőtt, 1884. szeptember 27-én megnyitotta kapuit a nagyközönség számára.
A Magyar Királyi Operaházat I. Ferenc József császár és király jelenlétében megtartott díszelőadással nyitották meg. Az eredeti tervek szerint bemutatták volna Erkel Ferenc István király című operáját, de az idős mester nem készült el a művel. Liszt Ferenc viszont elkészült az ünnepi alkalomra, ifj. Ábrányi Kornél szövegére komponált Magyar király-dal című kórusművével, ám Podmanitzky Frigyes bárónak, az Operaház első intendánsának okvetetlenkedése és túlbuzgósága miatt nem hangozhatott el. Az eredetileg az uralkodó tiszteletére megrendelt műben Liszt ugyanis földolgozta a Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi... kezdetű kurucdalt, ami egyértelműen az 1848-1849-es magyar szabadságharcot vérbefojtó I. Ferenc Józsefnek szólt.
Liszt dallamföljegyzése és kézírása
Podmanitzky Frigyes báró és I. Ferenc József császár már régen halott, de Liszt letiltott műve Ünnepi dal új címen azóta is a magyar és a világ zenei életének egyik legkedveltebb opusa. Az Operaház megnyitása után Liszt Ferenc még két esztendeig élt, s a németből jó magyarrá vált zeneszerző később a letiltott művének dallamfeljegyzése alá magyar nyelven ezt írta: „Mint magyar hazámnak hű fia: Liszt Ferencz”. A sors újabb fintora, hogy Liszt eredeti dallamföljegyzése egy másik szabadságharc, az 1956-os idején zajló harcok idején megsérült.
Stróbl Alajos Erkel-szobra
A 125 évvel ezelőtti ünnepi megnyitón végül is előadták Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitányát, a Bánk bán első felvonását és Richard Wagner Lohengrinjének első felvonását Erkel Ferenc vezényletével. Erkel Ferenc az 1893-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Királyi Operaház főzeneigazgatója volt.
Az Operaház éjszaka
A barokk és klasszicista elemeket is magában foglaló neoreneszánsz stílusban épített Magyar Királyi Operaház külső és belső díszítését a magyar Millenniumot közvetlenül megelőző korszak legnevesebb festő-, építő- és szobrászművészei végezték. Az Andrássy útra tekintő főhomlokzat díszítéséből Ybl Miklós mellett kivette részét Schickedanz Albert és Schmal Henrik, valamint a neves szobrász, Stróbl Alajos. A kiugró három árkádnyílásos kocsifölhajtó mellett kialakított fali fülkékben Stróbl Alajos mészkőből megalkotta a magyar nemzeti zenei romantika két óriásának teljes alakos ülő szobrát: a jobboldaliban Liszt Ferencét, a baloldaliban Erkel Ferencét. A két oldalbejárat elé pedig egy-egy szfinxet faragott.
Lotz Károly mennyezetfreskója
Az épületen belül Székely Bertalan, Than Mór, Lotz Károly, Kovács Mihály, Feszty Árpád, Vastagh György, Aggházy Gyula és Scholtz Róbert mennyezet- és falfestményeiben gyönyörködhet az operaelőadások közönsége. Az előcsarnok mennyezetén Székely Bertalan freskói géniuszokat és múzsákat jelenítenek meg. A nézőtér fölé boruló hatalmas mennyezetkupolán A zene megdicsőülése című óriásfreskót Lotz Károly alkotta.
Az Operaház belső tere
A Magyar Királyi Operaházat a második világháború után átkeresztelték Magyar Állami Operaházra. A dalszínházban az elmúlt 125 esztendő folyamán a teljesség igénye nélkül meg kell említeni olyan kiváló zeneigazgatók és karmesterek nevét, mint például Erkel Ferenc, Erkel Sándor, Gustav Mahler, Arthur Nikisch, Egisto Tango, Sergio Failoni, Lamberto Gardelli, Fricsay Ferenc, Palló Imre, Tóth Aladár, Otto Klemperer, Komor Vilmos, Medveczky Ádám, Ferencsik János, Kovács János, Lukács Miklós és Vaszy Viktor.
Liszt dallamföljegyzése és kézírása
Podmanitzky Frigyes báró és I. Ferenc József császár már régen halott, de Liszt letiltott műve Ünnepi dal új címen azóta is a magyar és a világ zenei életének egyik legkedveltebb opusa. Az Operaház megnyitása után Liszt Ferenc még két esztendeig élt, s a németből jó magyarrá vált zeneszerző később a letiltott művének dallamfeljegyzése alá magyar nyelven ezt írta: „Mint magyar hazámnak hű fia: Liszt Ferencz”. A sors újabb fintora, hogy Liszt eredeti dallamföljegyzése egy másik szabadságharc, az 1956-os idején zajló harcok idején megsérült.
Stróbl Alajos Erkel-szobra
A 125 évvel ezelőtti ünnepi megnyitón végül is előadták Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitányát, a Bánk bán első felvonását és Richard Wagner Lohengrinjének első felvonását Erkel Ferenc vezényletével. Erkel Ferenc az 1893-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Királyi Operaház főzeneigazgatója volt.
Az Operaház éjszaka
A barokk és klasszicista elemeket is magában foglaló neoreneszánsz stílusban épített Magyar Királyi Operaház külső és belső díszítését a magyar Millenniumot közvetlenül megelőző korszak legnevesebb festő-, építő- és szobrászművészei végezték. Az Andrássy útra tekintő főhomlokzat díszítéséből Ybl Miklós mellett kivette részét Schickedanz Albert és Schmal Henrik, valamint a neves szobrász, Stróbl Alajos. A kiugró három árkádnyílásos kocsifölhajtó mellett kialakított fali fülkékben Stróbl Alajos mészkőből megalkotta a magyar nemzeti zenei romantika két óriásának teljes alakos ülő szobrát: a jobboldaliban Liszt Ferencét, a baloldaliban Erkel Ferencét. A két oldalbejárat elé pedig egy-egy szfinxet faragott.
Lotz Károly mennyezetfreskója
Az épületen belül Székely Bertalan, Than Mór, Lotz Károly, Kovács Mihály, Feszty Árpád, Vastagh György, Aggházy Gyula és Scholtz Róbert mennyezet- és falfestményeiben gyönyörködhet az operaelőadások közönsége. Az előcsarnok mennyezetén Székely Bertalan freskói géniuszokat és múzsákat jelenítenek meg. A nézőtér fölé boruló hatalmas mennyezetkupolán A zene megdicsőülése című óriásfreskót Lotz Károly alkotta.
Az Operaház belső tere
A Magyar Királyi Operaházat a második világháború után átkeresztelték Magyar Állami Operaházra. A dalszínházban az elmúlt 125 esztendő folyamán a teljesség igénye nélkül meg kell említeni olyan kiváló zeneigazgatók és karmesterek nevét, mint például Erkel Ferenc, Erkel Sándor, Gustav Mahler, Arthur Nikisch, Egisto Tango, Sergio Failoni, Lamberto Gardelli, Fricsay Ferenc, Palló Imre, Tóth Aladár, Otto Klemperer, Komor Vilmos, Medveczky Ádám, Ferencsik János, Kovács János, Lukács Miklós és Vaszy Viktor.
A budapesti Magyar Állami Operaházban 2009. szeptember 27-én vasárnap este elhangzott Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitánya, a Bánk bán első felvonása és Richard Wagner Lohengrin operájának első felvonása – akárcsak a 125 évvel ezelőtti megnyitón. Az ünnepi alkalomra a forgalom elől lezárták az Andrássy utat, ahol az épületből kiszorult emberek az úttestre kirakott műanyagszékeken az Operaház által kiosztott pokrócokba burkolózva ülve vagy fázósan álldogálva kivetítőn kísérték figyelemmel az előadást.
A 125. évforduló ünneplése az Andrássy úton
Hering József
A 125. évforduló ünneplése az Andrássy úton
Hering József
Macuó Basó: Ősz
Üres a csészéd?
Tégy belé szem-tápláló,
színes virágot.
Lótuszát ne tépd:
Lelkek Ünnepén maga
a Tó a szentély.
Jókor serkenvén:
hajnali étked közben
hajnalkát nézhetsz!
Aratás? vetés
lármája zsong odakint?
- Kunyhómban csönd van.
Széles-e-síkon
minden kipusztult: nincs, mi
gátolná lépted.
Lombját hullatja
a fa, hangját a harang
- úrra, vendégre.
A téli harmat
magány-ízét és színét
sose feledd el!
A retek íze
is karmosabb, mikor az
ősz szele mar már…
Pillangó-köntöst
orchidea-aroma
illatosít be.
Göncölszekérig
ér a tiloló ostor-
csattogás-zaja!
Milyen lehet a
pók hangja s miről szólna
az őszi szélben?
Remetekunyhóm
kincse egy szál hajnalka
- ám ez sem: társam…
Kis Szajhavirág
kecses szárán ólomsúly
minden harmatcsepp…
Rozsdás ősz, mord szél…
- de nézd csak a gesztenyét:
most is méregzöld!
Vadóc krizantém
villog a kőfaragó
kövei között!
Ónszürke locs-pocs?
- A hibiszkusz számára
most van jóidő!
Ősz viharában
vergődik fám. Rossz tetőn
át csepp hull cseppre.
Majmot-sirató
Elődöm! nézd e fagyba
kivert gyereket…!
Hibiszkusz! mire
csodálatába fogtam:
lovam befalta…
Életem könnyű,
mint egyetlen vagyonom:
tökhéj-tálacskám.
A hegyre kitett
síró vénasszony meg én
egy Holdat nézünk.
Ostorfatermés
csattog, mint madárszárny, mint
hajnali vihar.
Ha fölösleges,
mit szólok: szavam kihűl,
mint ősszel a szél.
Mészkő templomdomb
fehérénél sápadtabb
most az ősz szele.
Kertben a nagy fa,
falon-kívül a fürjek
hirdetik: ősz van.
Remetekunyhóm
Jele: keserűfű és
paprika. - Ősz jő.
Kitől rizst kaptam,
ma én várom vendégül:
holdfény-traktára!
Csukott templomnak
kapuján dörömbölnék,
telihold-csöndben!
Vízi Szentély! most
tárulj, hisz a telihold
kér bebocsátást.
Csudáld meg szerény
virágod - a pompásabb
hadd irigykedjék!
Ne hidd, hogy nem volt
ittléted becses: őszi
imám érted szól.
Csöndes, vénecske
falu… ám egy porta sincs
szilvafa híján!
Fogyó év, telt Hold.
Földön párafátyol, hegy
lábán ködpapucs.
Sajnálom, Vendég:
hajdinám még virágzik
- szem-lakománk lesz…
Krizantémillat
jár-kel utcáinkon a
Buddha-szobrok közt.
Múlik az ősz is:
veszett viharfellegek
marnak a Holdba.
Léptek visszhangja
lépdel visszafelé az
úton. Ősz. Este.
Ősz van. - Öregszem?
Szemem elől a madár
fellegbe búvik.
Szűzfehér virág!
Közelről fürkészve sem
lelhetsz port szirmán!
Rozzant kalyiba:
békésen élnek benne.
- De vajon miből…?
Kecses, színpompás
fa! - a szomszéd rád se ránt:
rizst hántol döngve.
Napot-vakít a
költözőmadárcsapat,
majd tovalebben.
Fájdalmasan szép
az őszi vihartól le-
taglózott virág.
Róka neszez, Hold
vakít: féltében bújik
hozzám egy gyerek…
Fák csúcsán jártas
szél eresz alatt reszket.
- Az ősz is elmúlt.
Öreg ősz van. Most
vaddisznó se röffen, csak
tücsök hangicsál.
A Boldogultak
Ünnepén kit vendégelsz?
csak testük füstjét.
Egyre-formázta
fejed s fejem az idő,
akár két dinnyét!
Sarlóvá-fogyott
Hold az égen: látszik bár,
már alig láttat…
Lustácskán ring az
őszi bokor - harmatcsepp
se hull le róla…
Partra a hullám
egy kedvvel sodor rózsás
kagylót és szirmot.
Fáradt rizshántó
gyerek két mozdulat közt
fölnéz a Holdra.
Holt Szülém deres
tincse! hogy' nem olvaszt el
tenyerem, könnyem?
Mint vén fatörzsön
friss vágás felülete:
olyan most a Hold.
Úgy vélem: olyan
oda-túl, mint egy késő-
őszi estén, itt.
Vak éjben ezer-
éves cédrus s a vihar
kél nászi táncra!
Maga a magány
ül a fali kalitkán
- s benne? tücsök csak.
Hajnali teát
s harmatot együtt szürcsöl
egy virág s egy pap.
Krizantémok közt
ácsorog egy cipője-
vesztett cipőtalp…
Szegfűnyarunknak
heve, illata: oda.
- Krizantémévszak.
Fodor Ákos fordítása
Tégy belé szem-tápláló,
színes virágot.
Lótuszát ne tépd:
Lelkek Ünnepén maga
a Tó a szentély.
Jókor serkenvén:
hajnali étked közben
hajnalkát nézhetsz!
Aratás? vetés
lármája zsong odakint?
- Kunyhómban csönd van.
Széles-e-síkon
minden kipusztult: nincs, mi
gátolná lépted.
Lombját hullatja
a fa, hangját a harang
- úrra, vendégre.
A téli harmat
magány-ízét és színét
sose feledd el!
A retek íze
is karmosabb, mikor az
ősz szele mar már…
Pillangó-köntöst
orchidea-aroma
illatosít be.
Göncölszekérig
ér a tiloló ostor-
csattogás-zaja!
Milyen lehet a
pók hangja s miről szólna
az őszi szélben?
Remetekunyhóm
kincse egy szál hajnalka
- ám ez sem: társam…
Kis Szajhavirág
kecses szárán ólomsúly
minden harmatcsepp…
Rozsdás ősz, mord szél…
- de nézd csak a gesztenyét:
most is méregzöld!
Vadóc krizantém
villog a kőfaragó
kövei között!
Ónszürke locs-pocs?
- A hibiszkusz számára
most van jóidő!
Ősz viharában
vergődik fám. Rossz tetőn
át csepp hull cseppre.
Majmot-sirató
Elődöm! nézd e fagyba
kivert gyereket…!
Hibiszkusz! mire
csodálatába fogtam:
lovam befalta…
Életem könnyű,
mint egyetlen vagyonom:
tökhéj-tálacskám.
A hegyre kitett
síró vénasszony meg én
egy Holdat nézünk.
Ostorfatermés
csattog, mint madárszárny, mint
hajnali vihar.
Ha fölösleges,
mit szólok: szavam kihűl,
mint ősszel a szél.
Mészkő templomdomb
fehérénél sápadtabb
most az ősz szele.
Kertben a nagy fa,
falon-kívül a fürjek
hirdetik: ősz van.
Remetekunyhóm
Jele: keserűfű és
paprika. - Ősz jő.
Kitől rizst kaptam,
ma én várom vendégül:
holdfény-traktára!
Csukott templomnak
kapuján dörömbölnék,
telihold-csöndben!
Vízi Szentély! most
tárulj, hisz a telihold
kér bebocsátást.
Csudáld meg szerény
virágod - a pompásabb
hadd irigykedjék!
Ne hidd, hogy nem volt
ittléted becses: őszi
imám érted szól.
Csöndes, vénecske
falu… ám egy porta sincs
szilvafa híján!
Fogyó év, telt Hold.
Földön párafátyol, hegy
lábán ködpapucs.
Sajnálom, Vendég:
hajdinám még virágzik
- szem-lakománk lesz…
Krizantémillat
jár-kel utcáinkon a
Buddha-szobrok közt.
Múlik az ősz is:
veszett viharfellegek
marnak a Holdba.
Léptek visszhangja
lépdel visszafelé az
úton. Ősz. Este.
Ősz van. - Öregszem?
Szemem elől a madár
fellegbe búvik.
Szűzfehér virág!
Közelről fürkészve sem
lelhetsz port szirmán!
Rozzant kalyiba:
békésen élnek benne.
- De vajon miből…?
Kecses, színpompás
fa! - a szomszéd rád se ránt:
rizst hántol döngve.
Napot-vakít a
költözőmadárcsapat,
majd tovalebben.
Fájdalmasan szép
az őszi vihartól le-
taglózott virág.
Róka neszez, Hold
vakít: féltében bújik
hozzám egy gyerek…
Fák csúcsán jártas
szél eresz alatt reszket.
- Az ősz is elmúlt.
Öreg ősz van. Most
vaddisznó se röffen, csak
tücsök hangicsál.
A Boldogultak
Ünnepén kit vendégelsz?
csak testük füstjét.
Egyre-formázta
fejed s fejem az idő,
akár két dinnyét!
Sarlóvá-fogyott
Hold az égen: látszik bár,
már alig láttat…
Lustácskán ring az
őszi bokor - harmatcsepp
se hull le róla…
Partra a hullám
egy kedvvel sodor rózsás
kagylót és szirmot.
Fáradt rizshántó
gyerek két mozdulat közt
fölnéz a Holdra.
Holt Szülém deres
tincse! hogy' nem olvaszt el
tenyerem, könnyem?
Mint vén fatörzsön
friss vágás felülete:
olyan most a Hold.
Úgy vélem: olyan
oda-túl, mint egy késő-
őszi estén, itt.
Vak éjben ezer-
éves cédrus s a vihar
kél nászi táncra!
Maga a magány
ül a fali kalitkán
- s benne? tücsök csak.
Hajnali teát
s harmatot együtt szürcsöl
egy virág s egy pap.
Krizantémok közt
ácsorog egy cipője-
vesztett cipőtalp…
Szegfűnyarunknak
heve, illata: oda.
- Krizantémévszak.
Fodor Ákos fordítása
Békássy Ferenc: Csodavilág
Csöndesen lüktető éjjeli lég,
Gonosz álmokkal terhes éj!
Futó folyam a holdvilág,
Habzik az ágak végein,
Megperdül, forog és fut tovább,
Hab – vagy cseresnyefavirág?
Kékek a bokrok árnyai,
– Vagy csak a kulcsvirágok azok?
Mogyoróbokor alatt
Ezer kis kék virág,
Ezek a holdfény-folyó árnyai,
Kulcsvirág, ibolya, harangvirág.
Nagy fekete szirtek
Nyomulnak ki itt-ott
Folyam közepébe,
Köröttük fodorodik a hab,
Csillogó cseppekben
Szórják széjjel
A holdfény-tajtékot,
Szirtek a vizben
– Vagy csak a réten a fák?
Öreg, gonosz, összevissza csavarodott fák a réten?
Hatalmas mágusok!
Kiterjesztik karjaikat,
Görbe ujjal integetnek az égbe,
Varázsolnak, integetnek, mozgolódnak...
Megnépesül erre a holdfény-folyó,
Gyöngytestü Rábatündérek,
Csigaházas sárga szellemek,
Csunya, pikkelyes
Vizimanó népség!
Páraszerű békanyálas boszorkányok
Ülnek a habon,
Lovagolnak hosszu sudárban
Buta, lapos szájú halakon,
Bámészkodó, zölduszályos
Tátott száju halakon.
Nyomasztó álmokkal teli az éjjeli lég,
Ködhálót szövöget gonosz varázs,
Pedig csak a fák mozgatják ágaikat!
Megfenyegetik a csillagokat,
Megmozdul az ég,
Helyéből kiperdül a hold,
Nem mernek csillogni sem a csillagok,
Csigaszarv-szárakon
Hirtelen lenyúlnak az égből,
Követik lépteimet,
Elém is kerülnek,
Bolond láncban tekerednek össze-vissza.
Boszorkányos szagok szállnak az éjben,
Mérges füvek, varangyfejek,
Rothadt gyökerek szagai,
Rothadt vizinövény-szagok,
– Pedig hiszen cseresnyefák virágzanak!
Tele hinárral a holdfény-folyó,
Kigyóforma szára lengedez.
Mindenhova kuszik a hinár,
Csavarodik lábaim köré,
Nyálas hinár fogja kezemet,
Rothadt hinár csapódik arcomba,
Fekete kezek nyúlnak felém...
Pedig csak a fák mozgatják ágaikat!
*
Jávorfa, jávorfa,
Szent fa, varázsfa!
Kerekek a rügyei,
Tündér-rügyek, faszemek,
Ezeket kérik el
Vakondok éjjelre.
Jávorfa, vizörző.
Alája állok,
Köröttem körben
Virágzó primula.
Varázslatot mondok,
Nagyot, erőset,
Láthatatlan lánccal
Lekötöm a fákat!
*
Eléneklem, hogyan aratnak,
Hogyan nyúlnak a lányok a búza közé,
Magukhoz ölelik a gabonaszárakat,
Nem félnek, hogy holtak megfogják kezüket
Hangyaformán, szellemujjal, hirtelen...
Hosszu, fekete kézzel...
(Erős a varázslat,
Zugnak, mozgolódnak a fák!)
De nem éneklem el, a kertek milyenek,
Mert a kertekben van legtöbb varázslat;
Nem éneklem el, milyen a szerelem,
Mert a szerelemben van a legtöbb csoda.
Ezerfejü csoda,
Undok, nagy, tüzesszemü...
(Nyögnek, rázkódnak a fák!)
Megéneklem a szüretet inkább,
A szüretelőket, hogy hordják a szőlőt,
Szóló szőlőt, édes csoda-szőlőt...
(Elhallgatnak a fák!)
Megéneklem aztán
A kifolyó mustot is,
A cigánymuzsikát,
Koraőszi napfényt,
Táncot, hejjehujját!
*
A primulák körben
Felnőnek köröttem,
Apró lángfejeik
Magasan lobognak,
Erős a varázslat:
Semmi sem bánthat
Mozdulatlanul állnak a fák.
Visszamegy a hold helyére,
Behúzzák szarvaik a csillagok
Piros csigák kidugják szarvacskáikat,
Felébred a tücsök
És együtt énekel velem.
Koraszellő mozgatja a fákat...
Haragosan töpörödnek össze,
Kelletlenül súgnak,
Csak a jávorfa áll egyenesen.
Lassan lenyugszik a hold,
És a sárga apró lángok
Összezsugorodnak
Rendes primulákká.
Hajnalodik-e már?
Szürke lesz minden,
Elhallgat az ének,
Csendesen várok,
Tücsök, sáska körülöttem,
Sok kis ismeretlen állat;
Zöld szemü, pattogó,
Ébredő bogarak.
Együtt várjuk mind a hajnalt
Nagy, fekete vakondszemü
Vizet őrző fa alatt.
*
Szürke vizet őriz,
Csobbanó vizet,
Lassan folyó patakot,
Csodavilágba vivőt;
Csoda-tündérvilágba,
Hol nincs semmi varázslat,
Csak a szürke víz
Csillog a sugdosó nádak mögött.
Gonosz álmokkal terhes éj!
Futó folyam a holdvilág,
Habzik az ágak végein,
Megperdül, forog és fut tovább,
Hab – vagy cseresnyefavirág?
Kékek a bokrok árnyai,
– Vagy csak a kulcsvirágok azok?
Mogyoróbokor alatt
Ezer kis kék virág,
Ezek a holdfény-folyó árnyai,
Kulcsvirág, ibolya, harangvirág.
Nagy fekete szirtek
Nyomulnak ki itt-ott
Folyam közepébe,
Köröttük fodorodik a hab,
Csillogó cseppekben
Szórják széjjel
A holdfény-tajtékot,
Szirtek a vizben
– Vagy csak a réten a fák?
Öreg, gonosz, összevissza csavarodott fák a réten?
Hatalmas mágusok!
Kiterjesztik karjaikat,
Görbe ujjal integetnek az égbe,
Varázsolnak, integetnek, mozgolódnak...
Megnépesül erre a holdfény-folyó,
Gyöngytestü Rábatündérek,
Csigaházas sárga szellemek,
Csunya, pikkelyes
Vizimanó népség!
Páraszerű békanyálas boszorkányok
Ülnek a habon,
Lovagolnak hosszu sudárban
Buta, lapos szájú halakon,
Bámészkodó, zölduszályos
Tátott száju halakon.
Nyomasztó álmokkal teli az éjjeli lég,
Ködhálót szövöget gonosz varázs,
Pedig csak a fák mozgatják ágaikat!
Megfenyegetik a csillagokat,
Megmozdul az ég,
Helyéből kiperdül a hold,
Nem mernek csillogni sem a csillagok,
Csigaszarv-szárakon
Hirtelen lenyúlnak az égből,
Követik lépteimet,
Elém is kerülnek,
Bolond láncban tekerednek össze-vissza.
Boszorkányos szagok szállnak az éjben,
Mérges füvek, varangyfejek,
Rothadt gyökerek szagai,
Rothadt vizinövény-szagok,
– Pedig hiszen cseresnyefák virágzanak!
Tele hinárral a holdfény-folyó,
Kigyóforma szára lengedez.
Mindenhova kuszik a hinár,
Csavarodik lábaim köré,
Nyálas hinár fogja kezemet,
Rothadt hinár csapódik arcomba,
Fekete kezek nyúlnak felém...
Pedig csak a fák mozgatják ágaikat!
*
Jávorfa, jávorfa,
Szent fa, varázsfa!
Kerekek a rügyei,
Tündér-rügyek, faszemek,
Ezeket kérik el
Vakondok éjjelre.
Jávorfa, vizörző.
Alája állok,
Köröttem körben
Virágzó primula.
Varázslatot mondok,
Nagyot, erőset,
Láthatatlan lánccal
Lekötöm a fákat!
*
Eléneklem, hogyan aratnak,
Hogyan nyúlnak a lányok a búza közé,
Magukhoz ölelik a gabonaszárakat,
Nem félnek, hogy holtak megfogják kezüket
Hangyaformán, szellemujjal, hirtelen...
Hosszu, fekete kézzel...
(Erős a varázslat,
Zugnak, mozgolódnak a fák!)
De nem éneklem el, a kertek milyenek,
Mert a kertekben van legtöbb varázslat;
Nem éneklem el, milyen a szerelem,
Mert a szerelemben van a legtöbb csoda.
Ezerfejü csoda,
Undok, nagy, tüzesszemü...
(Nyögnek, rázkódnak a fák!)
Megéneklem a szüretet inkább,
A szüretelőket, hogy hordják a szőlőt,
Szóló szőlőt, édes csoda-szőlőt...
(Elhallgatnak a fák!)
Megéneklem aztán
A kifolyó mustot is,
A cigánymuzsikát,
Koraőszi napfényt,
Táncot, hejjehujját!
*
A primulák körben
Felnőnek köröttem,
Apró lángfejeik
Magasan lobognak,
Erős a varázslat:
Semmi sem bánthat
Mozdulatlanul állnak a fák.
Visszamegy a hold helyére,
Behúzzák szarvaik a csillagok
Piros csigák kidugják szarvacskáikat,
Felébred a tücsök
És együtt énekel velem.
Koraszellő mozgatja a fákat...
Haragosan töpörödnek össze,
Kelletlenül súgnak,
Csak a jávorfa áll egyenesen.
Lassan lenyugszik a hold,
És a sárga apró lángok
Összezsugorodnak
Rendes primulákká.
Hajnalodik-e már?
Szürke lesz minden,
Elhallgat az ének,
Csendesen várok,
Tücsök, sáska körülöttem,
Sok kis ismeretlen állat;
Zöld szemü, pattogó,
Ébredő bogarak.
Együtt várjuk mind a hajnalt
Nagy, fekete vakondszemü
Vizet őrző fa alatt.
*
Szürke vizet őriz,
Csobbanó vizet,
Lassan folyó patakot,
Csodavilágba vivőt;
Csoda-tündérvilágba,
Hol nincs semmi varázslat,
Csak a szürke víz
Csillog a sugdosó nádak mögött.
SZÜRET
A szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret. A parasztgazdaságokban, a szőlőkben végzett más társadalmi munkákkal szemben ez társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. Még ma is olyan eseménynek számít, amelyen rokonok, barátok, családtagok összejönnek, s a közös munka mellett szórakoznak.
A szüret korábban az úgynevezett csíziós (vagy jeles napokhoz) kötődött. Egyes vidékeken a 18-19. században határozott időpontot adott meg rá a városi, vagy községi tanács, vagy a hegyközségi elöljáróság. Az időpont meghatározása azért volt fontos, mert a földesúri járandóságot, a bordézsmát így egyszerre tudták beszedni. A különböző szőlőtermő vidékeken ezek az időpontok változtak, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különböző szőlőfajták érési idejét. Az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, szeptember 29-dike volt. Erdélyben és a Dunántúl nagyobb részén Terézia napján (október 15.), Erdélyben Gál napkor (október 16.), Borsod megyében Lukács napján (október 18.), Kőszeg vidékén Orsolya napkor (október 21.), Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Juda napjáig (október 28.) kezdték meg a szüretet.
„A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátoros ünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statútumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt. A vidámság és a jókedv ütött tanyát ilyenkor a szőlőkoszorúzta hegyeken és szőlőskertekben. Hogy imitt-amott verekedés és egyéb efféle csetepaté is folyt, mondanunk sem kell. Az ilyesmi természetes következménye a huzamosabb borivásnak. A régi szüreti rendszabások szerint az ilyen verekedő s káromkodó atyafiakat menten lekapcsolták s furatossal jól megverték. Akik nagyobb vétket követtek el, azokra nagyobb büntetés is járt.” – írja Takács Sándor.
A szüret általában zajkeltéssel indult, pisztolydurrogtatással, vagy riogatással. Ezt követően indulhatott a munka. A szedők (lányok, asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Gyűjtőedénybe tették a fürtöket. Ez vidékenként változott. Lehetett vödör, kézi puttony, sajtár, szedőkosár stb. Amikor az edény megtelt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette a régen fa, ma már inkább alumíniumedényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz. Préselés előtt összezúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés.
A szürethez, mint általában minden betakarító tevékenységhez, termékenységrítus (olyan szokás-cselekedet, amely elősegíti a több termést) is tartozik. Göcsejben élt például az a szokás, hogy amikor befejezték a szedést, akkor lemetszették a szőlővesszőket, s mindegyik tőke tövére egy-egy szőlőszemet tettek, hogy következő évben jó legyen a termés. A szőlőtermesztéssel kapcsolatos szokások nagy része azonban nem konkrétan a szürethez, sokkal inkább a szőlő gondozásához kapcsolódott.
Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt – közösségi munka lévén – a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. A feudalizmus idején a menet ilyenkor a földesúr házához vonult köszönteni. Itt a dolgozók verses rigmusokat mondtak, melyekben szót ejtettek a gazda fukarságáról, vagy jószívűségéről is. A földesúr ezután megvendégelte munkásait, s este általában táncos mulatságot is tartott.
A szüret befejezését nem csak a feudális időkben ünnepelték meg. Szüreti felvonulás és bál sok városban még ma is van. A szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) ma is beöltözött szereplők alakítják. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. A menet érdekessége az úgynevezett Bakkhusz (Bacchus) figurája, ami egy botra, vagy hordóra ültetett, piros ruhás férfibábu volt. Alakja Bacchusszal, a görög mitológia boristenével (másik nevén Dionüszosz) hozható kapcsolatba. A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen voltak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája.
Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről "lopkodtak". Akit "lopáson" értek, azt "megbüntették". Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még az 1970-es években is a szüreti bál része volt. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.
BAKKHOSZ, DIONYSOS
Ez az istenség eredetileg nem görög, hanem valószínűleg keleti isten lehetett, a Bacchus név ugyanis lüdiai eredetű. Kultusza azonban már a legrégebbi görög időkben, s később az egész görög-római világban elterjedt. Ő a szőlő, a bor, a mámor istene. Zeusz tette azzá, ugyanis Dionüszosz volt, aki elhozta az első szőlővenyigét az embereknek. A történet onnan kezdődik, hogy Héra féltékeny volt Dionysosra, elpusztíttatta anyját, Zeusz ezért saját combjában hordta ki a magzatot. Amikor Dionysos megszületett, Héra további üldözései elől Zeusz parancsára Hermész a gyermeket Nüszába menekítette, s ott a völgy nimfái elrejtették őt egy szőlőtőkékkel benőtt barlangban. Itt ízlelte meg először Dionysos a bort, s innen vitte el az első szőlővesszőt Ikariosz athéni pásztornak. Dionüszosz kultuszát kezdetben vidám, csendes ünnepségek keretei között éltették, később azonban ezek hangos, túlfűtött, erotikus éjszakai kicsapongásokká váltak.
FORRÁS: http://lovecats.freeblog.hu/
2009. szeptember 27., vasárnap
Mint a szarvas, kit megére
A vadásznak fegyvere,
Fut, de későn, foly már vére,
Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár-szemtől,
A seb mellyem baljában;
Ázik a föld keservemtől
Lábam minden nyomában.
De haj! Mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg,
S beljebb rögzik szivembe; -
Futok, haj, de vesztembe.
Kisfaludy Sándor: Himfy szerelmei
A vadásznak fegyvere,
Fut, de későn, foly már vére,
Vérzik tőle a csere:
Úgy futok én a pár-szemtől,
A seb mellyem baljában;
Ázik a föld keservemtől
Lábam minden nyomában.
De haj! Mennél tovább érek,
Annál jobban gyűl a méreg,
S beljebb rögzik szivembe; -
Futok, haj, de vesztembe.
Kisfaludy Sándor: Himfy szerelmei
1772 Szeptember 27. (237 éve történt)
Megszületett Kisfaludy Sándor költő (Himfy szerelmei).
Művei közül nevét az 1801-től megjelent Himfy szerelmei című verses füzetei tették ismertté. Újszerű strófaszerkezetük révén a XIX. század eleji költészet kiemelkedő alkotásai. A sorozat legjobb darabja az A kesergő szerelem című első rész, amely lírai alkotás, de epikus váza van, s találóan "poétai románcnak" nevezték. A műben újszerű műfajt teremtett a dalciklust, melyben az énekek és dalok fölváltva ismétlődnek. Az énekek a cselekmény vázát adják, míg a dalok erre utaló vallomások.
Regék a magyar előidőkből című verses elbeszélésgyűjteményében a nemesi életérzés és világkép válságait énekelte meg, szemléletében és stílusában az egyre inkább tért hódító romantikához közeledve.
Műveit számos nyelvre lefordították. Pártfogolta a színjátszást. Jelentős szerepe volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház létrehozásában és vezetésében.
Hungarikum1980 Szeptember 27. (29 éve történt)
Az Idegenforgalom Világnapja
Az Idegenforgalmi Világszervezet határozata alapján 1980 óta évente megtartják világszerte az Idegenforgalmi Világnapot.
Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)
Az utazásról
Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapintatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élményeit, fokozza a látnivalók színességét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak, emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek, s aki figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd, pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.
2009. szeptember 25., péntek
Elment Ötvös Csöpi
Bujtor István (Budapest, 1942. május 5. – 2009. szeptember 25.)
Magyar színművész, filmrendező és forgatókönyvíró. Eredeti nevén Frenreisz István, amit színész pályája elején változtatott meg, mert saját állítása szerint nem érvényesülhetett volna egy ilyen nehezen ejthető névvel. Testvére Frenreisz Károly zenész, féltestvére Latinovits Zoltán színész. Gundel Károly unokája. Édesanyja, Gundel Katinka 2009-ben ünnepelte 100. születésnapját.[1] Első felesége Perényi Eszter és fia Bujtor Balázs hegedűművészek.
Élete
A Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáját 1965-ben, ahol többek között Medgyessy Péter későbbi miniszterelnök is évfolyamtársa volt. Diplomaszerzése után egy évvel a győri Kisfaludy Színházhoz került, majd 1968-ban a fővárosi József Attila Színház kötött vele szerződést. 1971-től a Pécsi Nemzeti Színház, majd 1976-tól a budapesti Vígszínház tagja lett. 1978-ban került a Mafilmhez. 1989-től kilenc éven át a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt, majd 1993-tól a Mahir Film Kft. vezetője. Filmszerepein kívül Bud Spencer magyar hangjaként is ismert. 2008. január 1-jétől a veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Hobbija a vitorlázás, hatszoros magyar bajnok. Hajója az 1936-ban épített Rabonbán.
2009. július 31-én a Veszprém Megyei Kórházba kellett szállítani, a család által kiadott közlemények szerint a színészdirektort hosszú ideig mesterségesen tartották kómában.
2009. szeptember 24-én elhagyhatta a veszprémi kórházat, hogy rehabilitációját Budapesten folytathassák, egy nappal később azonban tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Filmjei
* Zsaruvér és Csigavér III.: A szerencse fia (2008) (tévéfilm)
* Karancsfalvi szökevények (tévéfilm)
* Simó Sándor (2002)
* Zsaruvér és Csigavér II.: Több tonna kámfor (2002) (tévéfilm)
* Zsaruvér és Csigavér I.: A királyné nyakéke (2001) (tévéfilm)
* Komédiások (1999) (tévéfilm)
* A három testőr Afrikában (1996)
* Hamis a baba (1991)
* Moravagine (1989) (tévéfilm)
* Az elvarázsolt dollár (1985)
* Legyél te is Bonca! (1984)
* Sortűz egy fekete bivalyért (1984)
* Gyertek el a névnapomra (1983)
* Szegény Dzsoni és Árnika (1983)
* Szerelmes sznobok (1983) (tévéfilm)
* Csak semmi pánik (1982)
* Az a szép fényes nap (1981) (tévéfilm)
* Haladék (1981)
* Ripacsok (1981)
* Villám (1981) (tévéfilm)
* A Pogány Madonna (1980)
* Allegro Barbaro (1979)
* Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (1979)
* Magyar rapszódia (1979)
* Rosszemberek (1979)
* Sándor Mátyás(1979) (tévéfilm)
* A világ közepe (1979)
* BUÉK! (1978)
* Ebéd (1978) (tévéfilm)
* Feltételes vallomás (1978) (tévéfilm)
* Apám néhány boldog éve (1977)
* Fedőneve: Lukács (1977)
* Magellán (1977) (tévéfilm)
* Barátom, Bonca (1976) (tévéfilm)
* Fekete gyémántok (1976) (tévéfilm)
* Ha megjön József (1976)
* Talpuk alatt fütyül a szél (1976)
* Bach Arnstadtban (1975) (tévéfilm)
* Gilgames (1975) (tévéfilm)
* A dunai hajós (1974)
* A Pendragon legenda (1974)
* Pokol-Inferno (1974) (tévéfilm)
* Átmenő forgalom (1973) (tévéfilm)
* Kakuk Marci (1973)
* A locsolókocsi (1973)
* A Lúdláb királynő (1973) (tévéfilm)
* A professzor a frontra megy (1973) (tévéfilm)
* Egy srác fehér lovon (1973)
* Nápolyt látni és… (1972)
* Asszonyok mesélik (1971) (tévéfilm)
* A legszebb férfikor (1971)
* Égi bárány (1970)
* Én vagyok Jeromos (1970)
* Szép leányok ne sírjatok (1970) (tévéfilm)
* Bűbájosok (1969)
* Az oroszlán ugrani készül (1969)
* Szemüvegesek (1969)
* Téli sirokkó (1969)
* Bors (1968) (tévéfilm)
* A Hamis Izabella (1968)
* Csend és kiáltás (1967)
* Fiúk a térről (1967)
* A múmia közbeszól (1967)
* Egy gyávaság története (1966) (tévéfilm)
* Harlekin és szerelmese (1966)
* Viharban (1966) (TV film)
* Álmodozások kora (1964)
* Ha egyszer 20 év múlva… (1964)
* Karambol (1964)
* A kőszívű ember fiai (1964)
* B.Ú.É.K.
* Fejezetek a Rákóczi-szabadságharcból (tévéfilm)
* Színház az egész… (tévéfilm)
Színház
Főbb szerepei:
* Petruchio (William Shakespeare: A makrancos hölgy)
* Stanley Kowalski (Tennessee Williams: A vágy villamosa)
* Bromden, az indián (Ken Kesey: Kakukkfészek)
* Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek)
* Mike (Frederick Knott: Várj, míg sötét lesz!)
* Winston (Jean Kerr: Mary-Mary)
Rendezései:
* A kaktusz virága (bemutató: 2003. október 3. Játékszín)
* Black comedy (Játék a sötétben) (bemutató: 2004. március 20. Győri Nemzeti Színház)
* Hyppolit, a lakáj (bemutató: 2005. július 8. Győri Nemzeti Színház)
* Kakukkfészek (bemutató: 2005. október 14. Turay Ida Színtársulat)
Szinkron
Bud Spencer:
* Akik csizmában halnak meg
* Az ördög jobb és bal keze
* Az ördög jobb és bal keze 2.
* Kalózok háborúja
* Sötét Torino
* Mindent bele, fiúk!
* Piedone, a zsaru
* Különben dühbe jövünk
* Morcos misszinonáriusok / Fordítsd oda a másik orcád is!
* Piedone Hongkongban
* Zsoldoskatona
* Bűnvadászok
* Akit Bulldózernek hívtak
* …és megint dühbe jövünk
* Én a vízilovakkal vagyok
* Piedone Egyiptomban
* Seriff és az idegenek
* Aranyeső Yuccában
* Kincs, ami nincs
* Nyomás utána!
* Nincs kettő négy nélkül
* Szuperhekusok
* Aladdin
* Az óriási nyomozó (Big Man)
* Fél lábbal a paradicsomban
* Extralarge - 2. évad
* Bunyó karácsonyig
Más színészek:
* Megint 48 óra - Nick Nolte
* Feketeszakáll szelleme
* Piszkos tizenkettő
* A három testőr - Oliver Reed
Díjak, elismerések
* Balázs Béla-díj (1979)
* Legjobb férfi alakítás díja (1979)
NYOGODJON BÉKÉBEN!
Zenét kódoltak egy skót kastély falaiba
2009. augusztus 27. 13:46 BBC News
Titokzatos hangjegyeket rejt a stirlingi kastély egyik 16. századi faragványa: a történészek szerint a legrégibb írott skót zeneművet fedezték fel.
Zenét rejtenek a stirlingi kastély 16. századi faragványai: a nullák, egyesek (I), és kettesek (II) kombinációjából egy hárfán, hegedűn és lanton játszható zene kódolható ki. A jeleket John Donaldson fedezte fel, aki épp a hatalmas faragványok másolatain dolgozott. A BBC tudósítása a kész zeneművet is bemutatja - ennek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a fafej nem egy teljes mű kottáját tartalmazta, hanem csak instrukciókat, amely nagyban épített a szabad improvizációkra is.
A kutatók szerint az egyik legrégibb skót zenét fedezték fel, amely azért is különleges, mert korábban inkább kórusműveket találtak, mint zenészek számára írt műveket. Barnaby Brown, A Skót Királyi Zenei és Drámai Akadémia (RSAMD) szakértője szerint a felfedezés segíthet megérteni a középkori és reneszánsz skót zenei alkotásokat, amelyeket kotta nélkül, improvizálva adtak elő. Ezeket eddig azért sem ismerhettük, mert a művészek nem hagytak hátra írásos feljegyzéseket.
Brown szerint mivel a fejeket 1530 és 1544 között faragták, ezt a művet V. Jakab számára írhatták, és nagyjából 1540 körül adhatták elő.
A Semmelweis-kultusz nyomában
A H1N1 influenza elleni egyik legfőbb védekezésként a gyakori kézmosást javasolják, amely egykor jelentős szerepet játszott a gyermekágyi láz felszámolásában is. Mindez egy magyar orvos, Semmelweis Ignác érdeme, akinek halála körülményei azonban még ma is titokzatosak: a világhírű magyar élete utolsó napjait egy bécsi elmegyógyintézetben töltötte, ahol a férfit egyesek szerint meggyilkolták. Cselszövések, magyargyűlölet, és egy rejtélyes betegség, avagy mi történhetett az anyák megmentőjével.
Életeket mentett a kézmosás
Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapozója, "az anyák megmentője" 1818. július 1-jén született Budán. 1835-től a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamára járt. Két év múlva Bécsben a jogi karra iratkozott be, de be-beült egy medikus barátjának anatómia előadásaira is. Az ott hallottak annyira magával ragadták, hogy egy év után "szakmát váltott", orvosi tanulmányai mellett eljárt boncolni és elvégezte a szülészmesteri tanfolyamot is. 1846-ban tanársegédnek nevezték ki a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt anyák tragédiáival.
Semmelweisnek feltűnt, hogy az otthon vagy bábaképző intézetekben szülő nők közül sokkal kevesebben haltak meg így, mint a kórházakban, holott a tudós professzorok helyett csak képzetlen szülésznők foglalkoztak velük. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét és nem sokkal később elhunyt, Semmelweis rádöbbent, hogy az orvos boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban meghalt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés felismerése volt a nagy teljesítmény, hanem annak megértése, hogy a boncnok kezén ott van a fertőző anyag, a vérpályába jutáshoz csak seb kell, ami pedig minden szülő nőnél megtalálható. Semmelweis vette észre elsőként: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye és a fertőzést az orvos terjeszti.
Ezért a hozzá beosztott orvosoknak azt javasolta, majd arra kényszerítette őket, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel mossanak kezet, s ezután szinte megszűnt a gyermekágyi láz. „Mivel nem használt mikroszkópot, nem tudta megmondani, hogy milyen típusú fertőzések történtek a szülőnők szervezetében és ez hogyan folyik. Semmelweis Louis Pasteur és Robert Koch mikrobiológiai forradalmának korszaka előtti utolsó évtizedben alkotott, tehát nem lehet tőle elvárni, hogy az új korszak gondolkodása szerint fogalmazza meg az elképzeléseit” – mondta el a Múlt-kornak Varga Benedek, az Orvostörténeti Múzeum igazgatója. Felfedezésével azonban nem dicsőséget, hanem ellenségeket szerzett kollégái között, akik büszkék voltak kezük "kórházi szagára" és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát.
Az 1848-as forradalom kitöréskor aztán a nemzeti érzésre apellálva meg is szabadultak a kényelmetlen magyartól, akinek távozásával megszűnt a kényelmetlen kézmosás, viszont újra felszökött a gyermekágyi lázzal összefüggő halálozások száma. Ekkor visszatért szülővárosába, ahol régi barátai mellett a szakma is hamar befogadta: az orvosi elitbe került, önzetlenül dolgozott betegeiért, eleinte díjat sem kért munkájáért. 1851-ben a pesti Rókus kórház főorvosának nevezték ki, 1855-től a szülészet és nőgyógyászat professzora volt a Pesti Tudományegyetemen. 1858-ban hosszabb cikksorozatot közölt a gyermekágyi lázról, s egy német nyelvű monográfiát is közreadott, de csak kevesen fogadták el nézeteit.
Ekkorra Semmelweis már megkeseredett ember volt, és monográfiája több ponton megtámadta kollégáit – tette hozzá Varga. Szerinte ennek több oka is lehet: a legtöbben azzal magyarázzák, hogy a férfi korábban rengeteg lányt és asszonyt látott meghalni. Ráadásul legtöbbjüknek ő maga okozta a halálát, azzal hogy saját kezén vagy ruházatán vitte át a boncteremből a szülőszobába a kórokozókat.
„Gyilkoltam - jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam - meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülőnőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, mely megöli őket. Ezért boncoltam, s az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket. De most rájöttem arra, hogy a fertőzést a vizsgáló ujjon tapadó szenny viszi be a szülőnő szervezetébe. Ezt tudtára adtam az egész világnak, és aki ezek után nem takarítja le a szennyet ujjáról, mielőtt vizsgál, az tudatosan és bűnösen gyilkol" – emlékezett később az orvos.
Betegség vagy gyilkosság végzett az orvossal?
Az utolsó éveiben súlyos idegbajjal küszködő orvos 1865. augusztus 13-án halt meg egy bécsi ideggyógyintézetben, a hivatalos verzió szerint csontvelőgyulladásból eredő szepszisben, vagyis abban a betegségben, amelynek kóroktanát felfedezte.
Varga Benedek azonban egy egész más történetet idéz: eszerint „[Semmelweis] legkésőbb 1849-ben vagy 1850-ben elkapta a szifiliszt, és családja 1865-re úgy döntött, hogy a kimerült orvost elmeintézetbe kell vinni. A választás egy bécsi intézetre esett, ahova felesége mellett Semmelweis gyermekkori jó barátja, Markusovszky Lajos, a magyar orvostársadalom egyik legnagyobb figurája kísérte el a beteg orvost, aki mit sem sejtett sorsáról. Nem tudta, hogy tébolydába fogják zárni, azt hitte, hogy inspiciálni mennek, meglátogatnak néhány egészségügyi intézményt. Aztán hirtelen bezárt ajtók mögött találta magát, ahol Semmelweis protestálni kezdett". Az igazgató szerint az orvost nem sokkal később a kórházban brutálisan megverték: Semmelweis alig két héttel később belehalt sérüléseibe.
A szifiliszfertőzés hipotézisét azonban 1965-ben, tudományos vizsgálattal cáfolták meg. A 2000-ben megindult újabb orvostörténeti vizsgálódások Semmelweis betegségének okaként a paralysis progressiva betegséget, vagyis a hűdéses elmezavart (a nagyagyi kéreg krónikus lueses encephalitise) azonosították, amit valószínűleg egy még fiatalkorában - gyermekágyi lázban elhunyt lueses asszony - boncolásakor szerzett kézsérülése okozott. Ennél a betegségnél az elmezavar egyre súlyosabb állapotai az évtizedek során alakulnak ki. Semmelweis már halála előtt 3-4 évvel nagyon furcsán viselkedett, hozzátartozói többnyire igyekeztek már távol tartani őt betegeitől.
Ezt igazolták legújabb orvostörténeti kutatások is, és a levéltári iratokra és korabeli dokumentumokra épülő vizsgálatok egyaránt cáfolják a vérmérgezéses teóriát vagy hogy Semmelweis halálát valamilyen vele szemben kialakított összeesküvés okozta volna, amelynek részeként őt ideggyógyintézetbe kellett szállítani.
Érdekes eredményre jutottak viszont Garamvölgyi László kriminalisztikai vizsgálatai: eszerint az Anyák megmentőjét brutálisan agyonverték a döblingi elmegyógyintézet pincéjében. Az elmélet szerint az orvos ellenfelei felhasználták a betegség kezelését, hogy megszabaduljanak a kezelhetetlen férfitől. Végleges konklúziót így nem tudunk levonni: a férfi betegsége mellett a mai napig nem ismert, hogy miként és miért halhatott meg-
Semmelweis testét a bécsi kórbonctani intézetben egykori főnöke, Carl von Rokitansky professzor vezetésével boncolták fel, majd három nappal később eltemették. Varga szerint a kérdéses bécsi intézmény annyira szégyellte a történteket, hogy a halotti jegyzőkönyveket és a boncjegyzőkönyveket egészen 1974-ig nem voltak hajlandóak kiadni. Akkor aztán Antal József egy bécsi orvos-történész közreműködésével szerezte meg a dokumentumokat.
Az anyák megmentőjét előbb a schmelzi temetőben temették el, majd annak felszámolása után, tetemét 1891-ben neje hazahozatta, saját kerepesi temetőbeli sírboltjába. 1894-ben hamvait díszes, új sírba helyezték a Kerepesi temetőben. Semmelweis maradványait összesen négyszer exhumálták, hamvait 1965-ben ott helyezték örök nyugalomba ahol másfél évszázaddal korábban a géniusz meglátta a napvilágot. Szülőháza hamar kultuszhellyé vált, és évtizedek óta orvostörténeti múzeum mesél a tudós örökségről. Szobra 1906-tól az Erzsébet téren, 1948 óta a Rókus kórház előtt áll.
Varga szerint Semmelweis tudományos eredményeit később csak Joseph Lister, a híres skót sebész, és Louis Pasteur munkássága kapcsán ismerték el, így „hirtelen a magyar orvostársadalom számára is teljesen új helyzet alakult ki: kiderült, hogy Semmelweisnek az égvilágon mindenben abszolút igaza volt”. Az Orvosi Egyesület ekkor döntött úgy, hogy igazságot kell szolgáltatni Ignácnak és meg kell teremteni a magyar medicina jó hírnevét. Ennek köszönhetően világszerte tudományos munkák és regények születtek az Anyák megmentőjéről. Szobra Chicagóban a legnagyobb orvosok között szerepel, tragikus történetét pedig játékfilmekben is feldolgozták.
2009. szeptember 23., szerda
1865 Szeptember 23. (144 éve történt)
Tarnaörsön megszületett Orczy Emma bárónő, magyar származású angol dráma- és regényírónő, akinek leghíresebb műve, a "The Scarlet Pimpernel" (A Vörös Pimpernel) a XX. század egyik legnépszerűbb alkotása volt.
"Emmuska" Orczy Félix báró, az ismert zeneszerző, karmester és Wass Emma grófnő egyetlen leánya volt. Édesapja olyan zeneszerzők barátja volt, mint Wagner, Liszt és Gounod. 15 éves korában szüleivel Budapestről Brüsszelbe, majd Londonba költözött, ahol megtanult angolul. Tanulmányait Brüsszelben és Párizsban végezte, majd Londonban a "Heatherby School of Art"-ban festeni tanult, képeiből a Royal Academy is kiállított. 1894-ben férjhez ment Montague Barstow-hoz, akivel a "Heatherby School of Art"-ban ismerkedett meg. Együtt kezdtek könyveket írni és magazinokat illusztrálni, valamint magyar népmeséket fordítani és kiadni. A "The Old Man in the Corner" (1900) című detektívtörténet-gyűjtemény volt az első népszerű munkája. 1905-ben a "The Scarlet Pimpernel" című regényével szerezte meg hírnevét, amelyet 14 nyelvre fordítottak le, és amelyet férjével a színpad számára is átírt. Tárgyát a francia forradalomból vette, mind a regény, mind a színmű ma is nagy népszerűségnek örvend Angliában. Egyéb színműve például: "The Legion of Honour" ("A becsület légiója", 1918), magyarul is megjelent regényei és elbeszélései: "Régi tündérmesék" (1898), "Lady Molly kalandjai" (1918), "Ferenc József gyertyatartói" (1926), "Pimpernel Erdélyben" (1927), "Az okos Pimpernel" (1930), "Sir Percy visszaüt" (1930).
A VÖRÖS PIMPERNEL - RÖVID TARTALOM
A francia forradalom legvéresebb szakaszában játszódó romantikus kalandregény főhőse egy minden ízében angol nemes. A Vörös Pimpernel álnevet viselő báró eszmei elkötelezettségből és emberségből furfangosabbnál furfangosabb módon francia arisztokratákat ment ki sokszor egyenesen a guillotine alól. A francia kormány Angliába küldött kopói és spiclijei semmilyen eszköztől, így a zsarolástól, emberrablástól, gyilkosságról sem riadnak vissza, hogy kézre kerítsék az átkozott angolt. A Vörös Pimpernelt ifjú barátainak és híveinek maroknyi csapata, valamint szerelmes hitvese, az ünnepelt francia színésznőből előkelő angol bárónévá lett szépséges Marguerite segíti, hogy elkerülje a halálos csapdákat és sikerre vigye a jó ügyet... Amikor 1995-ben az Egyesült Államokban CD-ROM-ra rögzítették a világirodalom ama 2000 műalkotását, amelyeket úgymond mindenkinek "ismernie kell", egyetlen magyar vonatkozású mű került közéjük: a gyereklányként Angliába került Orczy Emma bárónő 1905-ben kiadott regénye, A Vörös Pimpernel. A megjelenés óta több mint száz év telt el, és a könyv ma is világsiker.
2009. szeptember 19., szombat
Kossuth Lajos
magyar államférfi
1802. szeptember 19. — 1894. március 20.
Hazám jövőjét nem a hatalomban, hanem a szabadságban keresem.
(Kossuth Lajos)
Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.
Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstől meg nem óvhatnak, Európában nem lesz szabadság, nem lesz nyugalom, csak nagyravágyási, túlsúlyra törekvési vetélkedések lesznek egyfelől, másfelől örökös konspirációk.
Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette annak lüktetéseit, és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.
Nagy ésszel csak nagyot lehet tévedni.
Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha sem tettem, s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiót, mint a XIX-ik század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.
A múlt a jövendő tükre.
Némely embert jobb szeretek nyílt ellenségnek, mint kétes barátnak.
Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni.
Soha le nem mondani.
Soha el nem csüggedni.
Ha kell, mindig újra kezdeni.
Pesti Hírlap (1843)
(...) általában azon magas és terjedt gyármunkásságot, mely a hon nyerstermékeit értékesítse, mely nélkül a földművelésben még oly gazdag nemzet is csak félkarú óriáshoz hasonlít; ezen gyármunkásságot még teremtenünk kell.
Országgyűlési beszéd (1848. július 11)
Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.
Toborzóbeszéd Szeged népéhez (1848)
Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárvult hazám oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted. (...) De most nézzétek - soha nem sírtam - és könnyezek.
1802 Szeptember 19. (207 éve történt)
Megszületett Kossuth Lajos államférfi, politikus.
Kossuthi és udvari Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.) államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. A nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Máig egyike azoknak, akik a magyar nép emlékezetében leginkább megtestesítik az 1848–1849-es forradalmat és szabadságharcot, Széchenyivel és Petőfivel együtt.
"Amely percben Magyarországon akadna ember, aki urává akarna lennie e nemzetnek, aki bármely hatalmat mástól, mint e nemzet képviselői testület kezéből akarna venni, azon emberre, uraim, vigyázzanak önök, az egész nép, és soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga."
– Debrecen, 1849. április 14. Kossuth beszéde a képviselőházban Magyarország függetlenségének kimondásáról
Származása
Kossuthfalváról származó, birtoktalan, evangélikus köznemesi család sarja. Családjának első okleveles említése 1263-ból való. Édesapja, Kossuth László 1763-ban született Turóc vármegyében, s itt lett lajstromozó a megyénél, majd uradalmi ügyész Monokon az Andrássyaknál. Viszonylag későn, 1800 körül házasodott, s vette el az olaszliszkai, evangélikus vallású postamester, tyrlingi Weber András lányát, Karolinát. A Weber család eperjesi eredetű volt, egyik felmenőjüket Caraffa végeztette ki Eperjesen.[1] Kossuth Lajos után még négy leánya született a házaspárnak:
* Karolina, Breznay István felesége
* Emília, Zsulavszky Zsigmond felesége
* Lujza, Ruttkay József felesége
* Zsuzsanna, Meszlényi Rudolf felesége
Kossuth Lajos születésének időpontjáról a szaktudományban is vita folyt. Kosáry Domokos leírta, hogy Kossuth 1802-ben született Monokon, ám a tállyai anyakönyv, mely a születési bejegyzéset tartalmazta, 1810-ben elégett. Feltételezések szerint szóba jöhetett az október, amit maga Kossuth is említett néha, ám legvalószínűbbnek mégis a szeptember 16-19 közötti időszakot tartották.[2] Maga Kossuth így ír erről Hajász Pál lelkésznek címzett levelében:
„Én magam a szüléktől 1802-ben születtem Zemplénmegyében, Monokon, hol atyám ifju korában a gróf Andrássy-család uradalmi ügyvéde volt. Ennyi az, amit egész bizonyossággal mondhatok. Többet nem. Emlékszem az aranyozott, rézcsattos nagy bibliára, melyből szokás volt atyám házánál vasárnaponként néhány fejezetet felolvasni s egy-egy zsoltárt elénekelni, s melybe az én nővéreim születésnapjaink, a keresztelés adataival, ősi szokás szerint be volt jegyezve. A szüleim iránti kegyeletnél fogva ereklyéül becsülném ezen rézcsatos bibliát, ha megvolna. De nincs. Elpusztult az is viharos életem fergetegeiben, mint sok egyéb, mire ész és szív becset helyeztek. S mert vidékünkön s koromban inkább a tágas körben ismert név, mint születésnapokat volt szokásban „megülni”; én pedig emlékezőtehetségem fiókjában nem igen tartottam érdekesnek hasznosabb dolgoktól helyet lopni a csekély magamra vonatkozó biographiai akták számára, hit biz' én lassan-lassan születésem napját és hónapját elfelejtettem emlékezetemben megtartani. Mind-össze is azon negativ reminiscenciám van felőlük, hogy nem a légmérsékleti változékonyság hónapjában, nem áprilisban születtem, hanem – hogy mikor? Azt teljes bizonyossággal meg nem mondhatom. Ugy rémlik előttem, hogy szeptember 16-ika és 19-ike közt; alkalmasint 19-én.”
Kossuth Lászlóné Weber Karolina (1770–1853), Kossuth Lajos édesanyja portréja. Pollák Zsigmond metszete
Fiatal évei
A család 1803-ban Monokról Olaszliszkára, majd 1808-ban Sátoraljaújhelyre költözött.
Kossuth Lajos elemi iskolát Sátoraljaújhelyen a piaristáknál végezte. Tanulmányait Eperjesen az evangélikus kollégiumban folytatta 1816 és 1819 között, majd az 1819/20-as tanévet a Sárospataki Református Kollégiumban töltötte. Az iskola elvégzése után hazatért, s előbb apja mellett, később pedig az eperjesi Kardos Samu mellett töltötte egyéves joggyakorlatát. Innen Pestre került, ahol 1821-től 1823-ig a hétszemélyes, majd a királyi ítélőtáblánál joggyakornokoskodott. Ügyvédi oklevelét 1823. szeptember 26-án kapta meg. Pesten szeretett volna maradni, de végül 1824 őszén visszatért Zemplén megyébe. Ügyvédi oklevelét a sátoraljaújhelyi megyeházán hirdették ki 1824. október 9-én. 1824–32 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vármegyében.
Zemplén megyei karrierje gyorsan ívelt fel, hála apjának is, aki több nemesi családnak volt ügyvédje és így fiát is bevonta az ügyintézésbe, és fia nemsokára átvette apja munkájának egy részét. Először a sátoraljaújhelyi evangelikus egyházközség ügyvédje, 1827-ben már táblabíró, később pedig már Sátoraljaújhely ügyésze lett. Ebben az időben hivatali munkája mellett történeti kronológiákat, fordításokat készített. Az 1828-as országos összeírásban, melyben az adózókat vették számba az adózási aránytalanságok megszüntetése végett, Kossuth a zempléni rész számbavételénél segédkezett.
A megyei politikai életbe 1830-ban, a reformellenzék tagjaként kapcsolódott be. 1831-ben kolerabiztosként nagy szerepet játszott a járvány további terjedésének megakadályozását célzó átgondolatlan intézkedések miatt lázadó jobbágyok lecsillapításában és Sátoraljaújhely felkelők elleni védelmének megszervezésében. Ígéretesen induló megyei karrierjének aztán egy sikkasztási vád (az ún. árvapénz-ügy) vetett véget.
1832 végén került a pozsonyi országgyűlésre, mint távollevő főrendek képviselője. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1832–36), amelyben a liberális reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát (azért, hogy elkerülje a cenzúrát) sokszorosított magánlevelek formájában népszerűsítette. A reformországgyűlés berekesztése után hasonló szellemben szerkesztette a megyegyűlésekről beszámoló Törvényhatósági Tudósításokat (1836–37). Lapját hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték.[4] 1840 májusában szabadult. Ez után két évvel, 1842-ben Tinnyére költözött, ahol 60 holdas földje volt. Négy évig, azaz 1846-ig élt itt.
Kiszabadulása után, 1841 januárjától a Pesti Hírlap szerkesztője volt. Az állást Landerer Lajos pesti nyomdatulajdonos, a bécsi titkosrendőrség ügynöke ajánlott fel neki. A kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét, és amúgy sem tartották veszélyesnek a kis példányszámban megjelenő lap hatását. Kossuth azonban megteremtette a modern magyar politikai újságírást. Vezércikkei sorra vették a gazdaság és a társadalom égető problémáit. A cikkek a jelen bírálását a jövő felvázolásával kötötték össze, egységes programmá ötvözve és kiegészítve az addig felmerült reformgondolatokat. Ez szétsugárzott az ország minden zugába és magával ragadta a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó olvasókat.
Programja a Wesselényi Miklós által kidolgozott reformpárti ellenzékiség és érdekegyesítés hagyományait folytatja. Kossuth önálló nemzetállamot akart a birodalmon belül (nemzeti önrendelkezés), de felismerte, hogy a nemesség nem birkózhat meg az új haza és új társadalom teremtésének feladatával az egész nép (főleg a parasztság) támogatása nélkül, ezért érdekegyesítést akart. Ehhez pedig szükség volt a jobbágyfelszabadításra. Az 1839-40-es országgyűlésen elfogadott önkéntes örökváltsággal csak a jobbágyság töredéke volt képes megváltani magát, ezért kötelező örökváltság bevezetésére volt szükség, amelynél a kárpótlást az állam magára vállalja.
Az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, vagyis a közteherviselés. A nemzeti egység feltételezi a politikai szabadságjogok kiterjesztését (törvény előtti egyenlőség, a nemesi vármegye népképviseleti alapokra helyezése, hosszú távon pedig népképviseleti országgyűlés és felelős kormány). Kossuth látta, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a feudális rendszerből megélni már képtelen polgárosuló köznemességre vár, mert a hazai polgárság gyönge, és részben nem is magyar. Nem mondott le azonban a polgárság erősítéséről és magyarosításáról (asszimiláció) sem.
1844-ben aztán „önként” elhagyta a lapot, miután összetűzésbe keveredett Landererrel, a Pesti Hírlap kiadó tulajdonosával. Kossuth a megszaporodó előfizetőkre hivatkozva – 60-ról 5200-ra nőtt a példányszám – béremelést kért, amiben meg is egyezett Landererrel, aki azonban (hónapokkal később) Bécs utasítására mégsem adta meg a kialkudott bért, így Kossuth felmondott, és ezután a Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit.
Kossuth Friedrich List nyomán felismerte, hogy „ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”, ezért önálló nemzeti ipart kell teremtenünk, de a szabad kereskedelem liberális elve helyett védővámokkal, mert közös vámterület esetén a cseh és osztrák ipar versenye megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. (Erre az első ipari kiállítás, és Ausztriának a Német Vámszövetségbe (Zollverein) való belépési terve hatására jött rá.) Az 1843-44-es országgyűlésen azonban nem sikerült kivívni az önálló magyar vámterületet. A Védegylet megalapítását 1842-ben megyei szinten – Tolnában – a Perczel-fivérek kezdeményezték. A tagok arra kötelezték magukat, hogy csak hazai szövetet vásárolnak. A Védegylet 1844. október 6-ai pozsonyi alakuló gyűlésén elfogadott alapszabálya szerint a külföldi árukat ki kell szorítani a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A Védegylet tagjai becsületszóra megfogadták, hogy hat évig csak magyarországi árut vásárolnak: csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amelyből belföldit is lehet kapni. Az elnök Batthyány Kázmér, az alelnök Teleki László, az igazgató Kossuth Lajos lett. A Védegylet a hazai ipart a belső fogyasztás, a tudatos vásárlás útján próbálta meg fejleszteni. A Védegylet a korszak egyik legnagyobb botrányával omlott össze. Kiderült ugyanis, hogy a Védegylet kitűzőit Bécsben készítették. Még a botrány kirobbanása előtt 1846. augusztus 20-án Kossuth bölcsen lemondott igazgatói tisztéről: a társaság ettől kezdve csak névleg működött. Jelentősége mégis az volt, hogy általa létrejött a liberális reformpártiak első országos szervezete, melyre a későbbiek során az ellenzék politikai intézményei is épülhetnek.
Kossuth nagy szerepet játszott abban, hogy 1847-ben megalakult az Ellenzéki Párt, melynek programját lényegében ő fogalmazta meg.
Az 1847-48-as országgyűlésen, egy éles választási küzdelem után már Pest megye követeként vett részt. Az alsótáblán ő vezette az ellenzéket. Cikkeivel, szónoklataival, személyes beszélgetésekkel a nemesség elé tárta: az udvar megosztó politikájával szemben csak az addigi reformok összekapcsolásával, és egyszerre történő megvalósításával érhető el eredmény. Kossuth ugyanis, nem utolsósorban az 1846. évi galíciai felkelés tanulságai nyomán (a lengyel nemesek felkelését a fellázított ukrán parasztokkal verette le a bécsi udvar) rádöbbent: azonnali, érdemi előrelépés szükséges a jobbágykérdésben. Az örökváltság egyszerre történő megvalósítása viszont csak akkor lehetséges, ha az állam a kárpótlást magára vállalja. Az állam pedig csak akkor bírja ennek költségeit pénzügyileg, ha bevezetik a közteherviselést. A közteherviselés csak akkor elfogadható, ha Magyarország pénzügyi önállósága biztosított, az államjövedelmek nem folynak ki Bécsbe. Alkotmányos reformra (kormányfelelősségre) is szükség lesz tehát. Az azonnali örökváltság – állami kárpótlás – közadózás – pénzügyi önállóság – alkotmányos reform olyan egyszerre megvalósítandó programláncolatot alkot, amelyet még az 1847 végén kezdődő országgyűlésnek meg kell valósítania. A program készen állott. 1848 forradalma pedig lehetővé tette az érdemi áttörést
Kossuth és Széchenyi vitája, programjaik összehasonlítása
Széchenyi a Kelet Népében (1841) Kossuth reformrendszerét támadta. Széchenyi mélységes aggodalommal figyelte az ellenzéki szellem térhódítását, mely nem kímélte az Ausztriához fűződő viszonyt, figyelmen kívül hagyta az arisztokráciát, a nemesség tömegei mellett más társadalmi rétegekbe is behatolt. Az átalakulásban – a stabilitás és a kiszámíthatóság érdekében – nem kívánta kizárólagos szerephez juttatni a társadalom változó (tehát nehezen kiszámítható) erőit, legyenek azok kormánypárti vagy ellenzéki oldalon. Félve a reformmozgalom esetleges megsemmisítésétől, nem akart ujjat húzni Béccsel, ezért az ellenzékiség helyett a felülről jövő reformokban bízott. 1845-ben elvállalta a Helytartótanács közlekedésügyi bizottságának elnökségét. Hírlapbeli Kossuth-ellenes támadásait pedig az 1847-es Politikai programtöredékekkel tetőzi be.
Kossuth Lajos viszont úgy vélte, hogy a társadalmat semmilyen indokkal nem lehet passzív szerepkörbe kényszeríteni az átalakulás során. Személyes tapasztalatai – melyeket az 1831-es koleralázadás idején szerzett – és az európai forradalmak tanulságai arra figyelmeztették, hogy a politikából nem lehet tartósan kizárni a társadalmi mozgalmakat. Ezért demokratikus nézetrendszerekre támaszkodott, s nem hitt az elitek vagy a kormányzati hatalom mindenhatóságában. Politikai beállítódása tehát alapvetően eltért Széchenyiétől.
Gazdasági téren Széchenyi az angolszász szabad piaci elveket vallotta, Kossuth inkább a protekcionista, védővámos gazdaságpolitikát részesítette előnyben,
Kettejük ellentéte a modern sajtó szerepével kapcsolatban vált nyilvánvalóvá. Kossuth az 1840-es évek elején egyre inkább meg volt győződve arról, hogy a polgári átalakulás kikényszerítéséhez a Széchenyi alapította kaszinók nem elegendőek, a társadalom politikai aktivitását növelni és irányítani kell. Kossuth társadalom-felfogása mögött a jogok egységes eredetét hangsúlyozó szabadságfogalom állt, míg Széchenyi a politikai jogok gyakorlásánál számításba vette a vagyoni és a kulturális adottságokat.
Végső célja mindkettőjüknek a liberális, alkotmányos polgári nemzetállam megteremtése volt. Kossuth azonban gyorsabb változásokat akart, nem volt tekintettel az udvar érzékenységére, így küzdött a nemzeti önrendelkezésért is. Az arisztokráciával szemben pedig az ellenzéki köznemességet tartotta a változások irányítójának. Míg Széchenyi 1842-es akadémiai beszédében a nemzetiségekkel szembeni türelemre intett, addig Kossuth a kor szellemének megfelelően harcos nacionalista, az asszimiláció híve volt. Az ország közvéleménye és az ellenzéki politikusok mindenesetre az 1840-es években valamennyien Kossuth mellé álltak. A reformkor politikai küzdelmeiben a liberalizmuson belüli áramlatok harca – például Széchenyi és Kossuth vitája – tűnik meghatározónak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a korszak fő politikai frontvonala az áramlatokat magában foglaló, belső vitákat folytató liberalizmus és a nagyon is erős pozíciókkal rendelkező konzervatív-abszolutista-állagőrző politika között húzódott.
Kossuth 1885-ben Széchenyit liberális arisztokratának, míg magát demokratának minősítette. Ugyanakkor Széchenyi mélyreható és teljes társadalomrajza, illetve helyzetfelmérése nélkül a későbbi évek program-elágazásai nem jöhettek volna létre. Így kettejük nézetrendszere és vitája egymással szorosan összekapcsolódva alkotják a hazai modernizációs múlt alapvonalát, és egybekapcsolódó munkásságuk teremtett – éppen eltérő megközelítéseiknek köszönhetően – alapot a későbbi haladás ügyében bármilyen alternatív gondolkodás számára.
Az 1848. februári francia forradalom hírére március 3-án felirati javaslatában az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. Döntő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket és a bécsi küldöttség kikényszerítette Bécs hozzájárulását. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett, nevéhez fűződik az önálló magyar pénz (Kossuth-bankó) megteremtése és az ország első költségvetésének összeállítása. 1848 tavaszán és nyarán a forradalom eredményeit megszilárdítani törekvő kormány álláspontját képviselte, ugyanakkor mind szorosabb kapcsolatba lépett a radikálisokkal. Július 11-i beszédével elérte a haza védelmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió Ft megajánlását. Szeptember 6-án elrendelte az első magyar bankjegyek kibocsátását a védelmi szükségletek fedezésére.
Szeptember 15-én javaslatára választotta meg az országgyűlés a védelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Szeptember végén nagy sikerű toborzókörúton (melynek első állomása Cegléd volt) szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágyfelszabadító forradalom védelmére. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A szabadságharc további menetében óriási feladatokat oldott meg mind a hadsereg megszervezése, mind a nemzeti ellenállás és forradalmi helytállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében.
Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ugyanakkor ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. A szabadságharc végső szakaszában felismerte, hogy új intézkedések lennének szükségesek a magyarországi nem magyar népek nemzeti jogainak biztosítására. Az orosz beavatkozás után szerencsétlen kézzel nyúlt bele a katonai kérdésekbe, majd a helyzet reménytelenségét belátva 1849. augusztus 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki röviddel ezután – mivel a nagyobb áldozattal járó további harc értelmetlenné vált – letette a fegyvert. Szeptemberi vidini levelében aztán Kossuth igaztalanul (bár a szabadságharc újrakezdésének feltételeit javítandó) árulással vádolja Görgeyt, ami 150 évig akadályozza a nagy hadvezér reális értékelését.
Emigrációban
Kossuth Lajos fogadása
New York-ban (1851–52)
Kapcsolatot tartott fenn a francia, olasz, orosz, német és lengyel emigráns körökkel, mindenekelőtt Giuseppe Mazzinival, akinek Kossuthra gyakorolt hatása megmutatkozott az 1850-es évek eleji, kellően meg nem alapozott felkelési kísérletek szervezésében. Az 1853-56-os krími háború idején felerősödött a Kossuth-emigráció aktivitása is, de mivel Ausztria nem állt Oroszország mellé, nem volt esély a magyar függetlenség angol-francia segítséggel történő megteremtésére.
A következő években Kossuth arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus mégiscsak lehetővé teszi Magyarország felszabadítását; ezért összeköttetésbe lépett III. Napóleon francia császárral. Mikor az 1859-i francia–olasz–osztrák háború előkészítése idején III. Napóleon és Camillo Cavour szárd–piemonti miniszterelnök kilátásba helyezték Magyarország felszabadításának elősegítését, Kossuth Lajos megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot Teleki Lászlóval és Klapka Györggyel és megindította a Magyar Légió szervezését. Miután III. Napóleon fényes solferinói csatagyőzelme után váratlanul békét kötött Ausztriával, mind egyértelműbben a függetlenségükért küzdő népek mozgalmával kívánta összekapcsolni Magyarország felszabadítását. Még mindig jelentős nemzetközi erők támogatták a Habsburgokat, hogy birodalmuk fennmaradjon, mert Ausztriát a nagyhatalmi egyensúly fontos elemének tekintették. Garibaldi 1860-as szicíliai partraszállása azonban újabb reményeket ébresztett. Katonái között sok magyar harcolt, és sikerei újabb olasz-osztrák háborút eredményezhettek volna. Erre az esetre ismét létrejött a Magyar Légió, Kossuth pedig az olaszokkal való együttműködésről tárgyalt. A háború azonban elmaradt. Bár Magyarország osztrák uralom alatt maradt, de az önkényuralom itthon is kénytelen volt meghátrálni: a hazai ellenállás és az emigráció tevékenysége egymást erősítette, hiszen az ellenállást az emigráció tevékenysége tette fenyegetővé; Kossuth és az emigráció fegyveres készülődéséhez, nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásaihoz viszont a néma és ellenálló ország adta a hátteret. A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Dunai Konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében (1862. május) fejtette ki. Kossuth 1861-ben Itáliába költözött, ahonnan egyre nagyobb aggodalommal figyelte a kiegyezéshez vezető osztrák-magyar tárgyalásokat.
Deák Ferenchez intézett híres Cassandra-levél (1867) bírálta a kiegyezést, a nemzet önrendelkezési jogainak feladásával vádolta Deákot, és kitartott a teljes függetlenség követelése mellett. Szerinte az 1866. évi válság porosz–osztrák háború nyomán komolyabb erőfeszítéssel elő lehetett volna idézni Ausztria felbomlását, de ha ez nem is történt meg, a nemzeti függetlenség eszméjét akkor sem szabad feladni, várni kell az újabb kedvező alkalomra. Nem szabad egy felbomlásra ítélt birodalomhoz kötni a magyarság sorsát, hiszen Ausztria olyan háborúba is belesodorhat bennünket, amely nemcsak a birodalom, hanem Magyarország felbomlását is eredményezheti: „A közös államiság végveszélybe sodorja Magyarországot”.
Deák és párthívei azonban az adott viszonyok között elkerülhetetlennek tartották a kiegyezést. Ez szerintük nagyobb védelmet jelentett a megerősödő Oroszországgal és Németországgal szemben, és ha a teljes függetlenség nem is valósult meg, Magyarország egyáltalán nem olvadt egybe Ausztriával. A szabadságharc katonai balsikerei megmutatták, hogy egyedül nem tudjuk legyőzni Ausztriát és az őt segítő külső erőket. Deák látta, hogy a kiegyezés adott viszonyok között elkerülhetetlen volt, miközben azt (tévesen) továbbfejleszthetőnek gondolta.
Mai értékelésünk szerint ez a reális kompromisszumnak nevezhető kiegyezés volt az akkor elérhető, viszonylag legjobb megoldás, minden esetleges következményével együtt. A választást elsősorban az európai erőviszonyok alakulása korlátozta, az, hogy az erőegyensúly miatt nagyhatalmak továbbra is szükségesnek tartották a Monarchia fennmaradását Európa politikai rendszerében. 1867-ben többen is úgy látták, hogy Ausztriát felbomlás fenyegeti, ezért nem kívánatos az ország sorsát hozzákötni, azonban a felbomlás veszélye nemcsak a soknemzetiségű Ausztriát fenyegette, hanem a soknemzetiségű Magyarországot is. Deák úgy látta, hogy Ausztria és Magyarország együtt elég erős menedéket tud nyújtani a kis nemzetek számára Európa e veszélyes részén, a pángermán és pánszláv törekvések metszéspontjában. Kossuth szerint viszont a nemzeti fejlődést nem lehet megállítani, ezért inkább a szomszédos kis nemzetekkel kell a magyarságnak megegyeznie, mintsem „egy zsákba varrnia magát egy hullával”.
Kossuth a kiegyezés után az ellenzéki Függetlenségi Párt képviselőihez intézett számos levélben intett a nemzeti érdekek következetesebb védelmére, a demokratikus törekvések támogatására választójog kiterjesztése, főrendiház eltörlése, a virilizmus megszüntetése, az állam és az egyház szétválasztása stb. 1865-től – néhány éves megszakítással – Torinóban élt. Irataim az emigrációból címmel közrebocsátott három kötete az emigráció 1859–1862 közötti tevékenységéről számol be.
1877-ben, országos érdeklődéstől kísérve, 100 ceglédi találkozott a Turin (Torino névváltozata) melletti Collegnoban az emigráns Kossuthtal, hogy hazahívja a város országgyűlési képviselőjének. Kossuth nem jött haza, de a „turini százak”, majd leszármazottaik később minden évben megünnepelték az utazás évfordulóját.
1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami széles körű felháborodást váltott ki, és Tisza Kálmán miniszterelnök lemondásához vezetett. 1879-ben ugyanis a magyar képviselőház elé terjesztettek egy törvényjavaslatot a "magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről”. A törvény 31. §-a értelmében
" azon magyar állampolgár, ki a magyar kormány vagy osztrák-magyar közös miniszterek megbízása nélkül tíz évig megszakítás nélkül a magyar korona területének határain kívül tartózkodik, elveszti magyar állampolgárságát. "
A törvény nem vonatkozik azokra, akik a tíz év alatt valamely osztrák-magyar konzultól külföldön tartózkodási engedélyt kérnek vagy valamely konzuli község anyakönyvében felvetetik magukat. A törvényt 1879. december 20-án szentesítették.
Kossuth Lajos ekkor már 30 éve élt külföldön, száműzetésben. A törvényben foglalt követelményeknek nem felelhetett meg, mert „ez annyit tenne – miként Helfy Ignácnak, meghitt hívének 1889 májusában írta –, mint magamat osztrák-magyarnak vallani, ami soha életemben nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek semmi feltétel alatt, semmi áron”.
Halála
1894 márciusában hosszabb betegeskedés után Kossuthot ledöntötte a lábáról az influenza, végleg ágynak esett. 1894. március 20-án, este tizenegy óra előtt öt perccel meghalt. Halálos ágyánál fiai, húga, orvosa tartózkodtak. 1894. március 30-án, kevéssel éjfél után elindult Magyarországra a Kossuth, valamint felesége és lánya hamvait szállító különvonat. Osztrák területen dísztelenség és közöny kísérte a halottat, a csáktornyai határállomás után azonban gyászolók ezrei álltak, térdeltek a vasút mellett, beszédeket mondtak, a Kossuth-nótát énekelték azokon az állomásokon, ahol a vonat rövid időre megállt.
Két nap múlva, április 1-jén Kossuth holttestét a Magyar Nemzeti Múzeumnál ravatalozták fel. A nemzet nevében Jókai Mór búcsúzott Kossuthtól. Gerlóczy Károly helyettes polgármester a főváros képviseletében szólt. Az országgyűlés küldöttségét Andrássy Tivadar alelnök vezette, mivel az elnök, Bánffy Dezső „halaszthatatlan teendőre” hivatkozva nem tartózkodott Budapesten. Hozzá hasonlóan – Ferenc József utasítására – a temetésen sem a hadsereg tagjai, sem az államhatalmi szervek munkatársai nem vehettek részt hivatalosan.
Budapesti temetésén hatalmas tömeg jelent meg.
Kossuth Lajos gyászmenete 1894-ben Budapesten (Klösz György felvétele)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
